Veszélyes anyagok: hivatkozott mellékletek IX.

Fertőtlenítő hatásnak nevezzük azokat a kémiai, fizikai, fizikai-kémiai tényezőket, melyek a mikroorganizmusokkal közvetlenül érintkezve, megfelelő intenzitás, aktivitás mellett, meghatározott időtartam (behatási idő, vagy expozíciós idő) alatt azok pusztulását, inaktiválását idézik elő.

A fertőtlenítéssel kapcsolatos legfontosabb alapfogalmak

Dr. Pechó Zoltán - Dr. Milassin Márta: TÁJÉKOZTATÓ A FERTŐTLENÍTÉSRŐL (Részletek a harmadik, átdolgozott, bővített kiadásból;Kiadja: "Johan Béla" Országos Epidemiológiai Központ Dezinfekciós Osztálya, Budapest, 2000). A sorszámozás a hivatkozott könyv fejezeteit követi.

A fertőtlenítés módszereinek szakszerű alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges a dezinfekcióval kapcsolatos legfontosabb alapfogalmak ismerete, mert az aszeptikus betegellátás és ezen belül a fertőtlenítés munkafolyamatának gyakorlata is ezeken alapul.

2.1. A FERTŐTLENÍTÉS FOGALMA

A fertőtlenítés (dezinfekció) minden olyan eljárás, amely a fertőző forrásból a külső környezetbe kikerült kórokozók elpusztítására, illetőleg fertőző-képességük megszüntetésére (inaktiválására) irányul.

2.2. A FERTŐTLENÍTŐ HATÁS FOGALMA

Fertőtlenítő hatásnak nevezzük azokat a kémiai, fizikai, fizikai-kémiai tényezőket, melyek a mikroorganizmusokkal közvetlenül érintkezve, megfelelő intenzitás, aktivitás mellett, meghatározott időtartam (behatási idő, vagy expozíciós idő) alatt azok pusztulását, inaktiválását idézik elő.

A hatás milyensége szempontjából kémiai, fizikai és kombinált ágenseket különböztetünk meg.

Fizikai ágensek közül fertőtlenítésre ma leggyakrabban a hőenergiát alkalmazzuk telített, túlnyomásos vízgőz, forrásban lévő víz formájában. Ezenkívül a fizikai hatások közé tartoznak még az ibolyántúli (UV) sugarak is.

A kémiai ágensekhez soroljuk az antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkező vegyületeknek oldat, aeroszol, vagy gázhalmazállapotban kifejtett mikrobaölő hatását.

A kombinált ágensek pedig a kémiai és fizikai hatások együttes alkalmazását jelentik.

2.3. A FERTŐTLENÍTŐ HATÁS FOKOZATAI

A fertőtlenítés meghatározása szerint ez a tevékenység mindig a külső környezetbe kikerült kórokozók elpusztítására, inaktiválására irányul.

Ennek megfelelően mindig olyan fertőtlenítő eljárást kell alkalmazni, melynek hatáserőssége -a mikrobákra kifejtett hatása -a kórokozó mikroorganizmusok elpusztítását, inaktiválását eredményezi. Ismeretesek olyan hatások is, melyek a mikroorganizmusok vegetatív formáinak csak a növekedését, vagy csak a szaporodását gátolják, de ezekre letális, pusztító effektust nem fejtenek ki.

A fertőtlenítő eljárások hatáserősségének fokozatai a következők:

-csíraszámcsökkentő hatás (szanációs effektus) olyan eljárás alkalmazása során érhető el, melynek hatására adott környezetben, eszköz felületén, vagy ezek anyagszerkezetében a kórokozó mikroorganizmusok bizonyos száma elpusztul vagy lecsökken. A csökkentés mértéke számszerűen, normatívaszerűen nem írható elő, ez mindig adott környezetben szükséges higiénés követelményektől, adott mikroorganizmus milyenségétől, megbetegítő képességétől függően esetenként változik.

Csíraszámcsökkentő hatást eredményez pl. a tisztító-, mosószerek oldataival történő lemosás, vagy a padlófelület felmosása, szappanos kézmosás, helyiségek szellőztetése.

Ezért a szanációs effektussal rendelkező eljárásokat csak olyan helyiségekben, eszközön, anyagon lehet alkalmazni, melyek az emberekkel vagy csak közvetve kerülnek érintkezésbe, vagy ha közvetlenül érintkeznek is velük, a higiénés normákat vagy előírásokat adott helyen vagy anyagon ilyen hatású eljárások alkalmazása kielégíti.

-baktériumszaporodást gátló hatás (bakteriosztatikus effektus) olyan fertőtlenítő eljárás alkalmazása során jön létre, melynek hatására a baktériumok vegetatív formái nem pusztulnak el, csak fejlődésük, szaporodásuk gátolt; a hatás megszűnésekor a baktériumok újra szaporodni képesek.

Ilyen hatás érhető el pl. hűtéssel, fagyasztással, vagy az előírtnál kisebb koncentrációjú fertőtlenítőszerekkel, vagy a megadottnál rövidebb behatási idő alkalmazásával, mely két utóbbi legtöbbször a szakszerűtlenül végrehajtott dezinfekció következménye.

Tekintettel arra, hogy a bakteriosztatikus hatású eljárások nem eredményezik a patogén baktériumok pusztulását: ezeket az eljárásokat -néhány speciális esetet kivéve mint pl. élelmiszer-hűtés stb. -nem alkalmazzuk.

-baktériumölő hatás (baktericid effektus) olyan eljárás alkalmazása során érhető el, melynek hatására a baktériumok vegetatív formái elpusztulnak, a baktériumspórák azonban nem. Ilyen hatáserősséggel rendelkeznek a jelen TÁJÉKOZTATÓ 3.1., 3.2.és 3.3. pontjában részletezett kémiai, fizikai és kombinált fertőtlenítő eljárások.

Fertőtlenítésre főleg ezeket a baktericid hatással rendelkező eljárásokat kell alkalmazni, mert néhány mikroorganizmus csoport kivételével a baktericid hatáserősségű fertőtlenítő eljárásokkal a vírusok és a gomba elemek is elpusztíthatók, illetve inaktiválhatók.

-spóraölő hatás (sporocid effektus) olyan fertőtlenítő eljárás alkalmazása során jön létre, melynek hatására a spóraképző baktérium nemzetséghez tartozó (Bacillus és Clostridium genus) baktériumfajok ellenálló spórái is elpusztulnak. Ilyen hatás csak néhány fertőtlenítő eljárással érhető el. Pl. néhány speciális fertőtlenítőszerrel, magas hőmérséklettel.

A sporocid hatású fertőtlenítést csak ritkán, néhány fertőző betegség előfordulása esetén kell alkalmazni. Ezektől eltekintve a napi rutinszerű fertőtlenítés során a baktericid hatáserősség alkalmazása általában kielégítő.

-vírusinaktiváló hatás (virucid effektus) olyan fertőtlenítő eljárás alkalmazása során jön létre, melynek eredményeképpen a vírusok elvesztik fertőzőképességüket: inaktiválódnak.

Ilyen hatás érhető el jelen TÁJÉKOZTATÓ 3.1., 3.2., 3.3. pontjaiban részletezett kémiai, fizikai és kombinált fertőtlenítő eljárásokkal.

A virucid effektus -néhány ellenálló víruscsoport kivételével -gyakorlatilag megegyezik a baktericid hatással. Néhány ellenálló víruscsoport inaktiválásához sporocid hatáserősséget kell alkalmazni.

-gombaelemek szaporodását gátló hatás (fungisztatikus effektus) olyan fertőtlenítő eljárás alkalmazása során jön létre, melynek hatására a gombák vegetatív elemei nem pusztulnak el, csak fejlődésük, szaporodásuk gátolt; a hatás megszűnésekor a gombák újra szaporodni képesek.

-gombaelemeket pusztító hatás (fungicid effektus) olyan fertőtlenítő eljárás alkalmazása során jön létre, melynek hatására a különböző gombák és gombaelemek pusztulnak el. Ilyen hatás érhető el egyes kémiai (3.1.) és kombinált (3.3.), valamint a fizikai (3.2.) fertőtlenítő eljárásokkal.

-parazitákat pusztító hatás (paraziticid effektus) olyan fertőtlenítő eljárás alkalmazása során érhető el, melynek alkalmazásakor a környezetbe kikerült patogén protozoonok vegetatív alakjai, cisztái, a helmintek, illetve ezek lárvái és petéi pusztulnak el.

Ilyen hatás érhető el néhány speciális fertőtlenítőszer, valamint fizikai (3.2.) fertőtlenítő eljárások alkalmazásával.

-mikroorganizmusokat pusztító hatás (mikrobicid effektus, antimikrobiális hatás) olyan fertőtlenítő eljárás alkalmazása során jön létre, melynek hatására a mikroorganizmusok összes csoportjába (baktériumok, gombák, rickettsiák, vírusok, protozoák, helmintek) tartozó organizmus elpusztul. Ilyen hatás azonban a fizikai fertőtlenítő eljárások közül csak a 3.2.1. pontban leírt kifőzéssel, a 3.2.2. pontban részletezett telített vízgőzzel; a kémiai fertőtlenítő eljárások közül pedig azokkal a dezinficiensek oldataival érhető el, melyek a 3.1.5. számú táblázatokban a teljes antimikrobiális spektrumot elölő, inaktiváló hatással rendelkeznek; a kombinált fertőtlenítő eljárások közül, mikrobicid hatással csak 3.3.4. pontban leírt formalin+vízgőz kombinációjával történő kamrás gőzfertőtlenítő eljárás rendelkezik.

Ossza meg ezt a bejegyzést közösségi oldalán!