Az energiagazdálkodási teljesítménymutató

Az ISO 50001:2018 értelmében, energiagazdálkodási teljesítménymutató (EgTM): az energiagazdálkodási teljesítmény mennyiségi értéke vagy mértéke.

Energiagazdálkodási teljesítménymutatót azért kell alkalmazni, hogy az energiagazdálkodási teljesítmény növekedésére hozott célok és akciók eredményeit nyomon tudja követni az alkalmazó szervezet. Ezt az EgTM értékeinek és az energiagazdálkodási alapállapot felmérésénél meghatározott EgA értékek összehasonlítása alapján lehet megállapítani.

Kapcsolódó szakkifejezések:

Energiagazdálkodási alapállapot: Az energiagazdálkodási átvizsgálás alapján adott (tevékenységre jellemző) időszakra vonatkozó arányszám (pl.: kg, db, m3 –ra vetítve), amely a fenti módon alapot képez az energiagazdálkodás teljesítményének összehasonlítására.

Energiacél: A szervezet energiagazdálkodási politikájának megfelelően meghatározott követelmény vagy elérendő eredmény, amely a kedvezőbb energiagazdálkodási teljesítmény elérésével kapcsolatos (pl.: stratégiai szintű: éves energiafelhasználás csökkentése; taktikai szintű: épületenergetikai szabályozás és felügyelet kialakítása; operatív szintű:  külső hőmérsékletfüggő légkondicionálás vezérlés). Végső célja az energiagazdálkodási teljesítménymutató értékében bekövetkező javulás.

Energiagazdálkodási teljesítmény: Energiahatékonysággal (azaz hatásfokkal, a bemenő-, és kimenő értékek arányával, pl. felhasznált/szükséges), energiahasznosítással (az energia alkalmazási módjával, pl. világítás, hűtés) és energiafelhasználással (az elfogyasztott energia abszolút mennyiségével, pl., kWh) kapcsolatos mérhető eredmények.

ISO 50001 jobb az energetikai auditnál

Az energiagazdálkodási teljesítménymutató meghatározásakor figyelembe kell venni:

- állandó tényezőket: amik jelentősen befolyásolják az energiagazdálkodási teljesítményt és nem változnak rendszeresen (pl. a létesítmény mérete, a telepített berendezések kialakítása, a heti műszakok száma, a termékkör);

- lényeges változókat: számszerűsíthető tényezők, amely jelentősen befolyásolják az energiagazdálkodási teljesítményt és rendszeresen változnak (pl. időjárási viszonyok, beltéri hőmérséklet, megvilágítási szint, munkaidő, termelési teljesítmény).

Az energiagazdálkodási teljesítményváltozás megállapításakor az adatgyűjtési időszakokban eltérő feltételek miatt az adatokat normalizálva kell összehasonlítani (pl. tavaszi hőmérsékletadatok tavaszi hőmérsékletadatokkal történő összehasonlítása).

Az energiagazdálkodási teljesítménymutató szerepe a szervezet energiagazdálkodási teljesítményének növekedésének bizonyításában, illetve a figyelemmel kísérésben az eltérések megállapításában van.

Az EgTM(ek) meghatározásának és naprakészen tartásának módszerét dokumentált információként fenn kell tartani. Dokumentált információként kell megőrizni az EgTM értéke(i)t is.

A gyakorlatban tehát, ha a szervezetnek vannak olyan adatai, amelyek jelzik, hogy a lényeges változók jelentősen befolyásolják az energiagazdálkodási teljesítményt, a szervezetnek az ilyen adatokat figyelembe kell vennie a megfelelő EgTM(ek) megállapítása céljából.

(pl.: Figyelembe vett állandó tényezők: alapterület, határhőmérséklet. Nem figyelembe vett állandó tényezők: kazán hatásfoka, földgáz korrekciós tényező. Figyelembe vett lényeges változók: külső hőmérséklet, heti munkanapok száma. Nem figyelembe vett változók: szél, megvilágított órák száma. Alkalmazandó normalizálás: fűtési időszak, hűtési időszak.)

Az ISO 50001:2018 értelmezésében a megújuló energiák bevonásával az EgIR határain át belépő energia felhasználása csökkenhet, azonban az energiafelhasználáshoz kapcsolódó energiahatékonyságban, vagy energiahasznosításban nem eredményez mérhető javulást. Ezért a megújuló energiaforrások rendszerbe illesztése nem jelent energiagazdálkodási teljesítménynövelést!

Példa energiagazdálkodási teljesítménymutató:

Ossza meg ezt a bejegyzést közösségi oldalán!