Tárgyalástechnika
  1. február 6-án egy sor „ISO” irányítási rendszerszabvány 4.1. és 4.2. alcikkelye kiegészítésre került.

Az „ISO” szabványkiegészítés tárgya a „klímaváltozás”, azaz a globális felmelegedés.

Amint a tárgy szerinti elemzésnek nekilát az ember, rögtön azonosítania kell, hogy egyrészt a klímaváltozás kiváltásában, másrészt annak következményeiben szerepet kapó tényezőkkel is foglalkoznia kell.

Különösen igaz ez, ha belegondolunk, hogy megjelenésével egyidőben a szabványkiegészítés nem csupán a teljes relevanciával kapcsolódó ISO 14001 és ISO 50001 szabványok, hanem az ISO 9001, ISO 27001, ISO 45001, ISO 22000 alkalmazásában is érvényre lépett.

 

Mi az ISO szabványkiegészítés?

Nem hivatalos fordítás szerint:

A 4.1 alcikkely végére a következő mondatot kell beilleszteni:

„A szervezetnek meg kell határoznia, hogy az éghajlatváltozás releváns kérdés-e.”

 

A 4.2. alcikkely vége a következő megjegyzéssel egészül ki:

„Megjegyzés: A releváns érdekelt feleknek lehetnek éghajlatváltozással kapcsolatos követelményei.”

 

Az ISO irányítási rendszerszabványok esetén ezek az alcikkelyek az ún. kockázatokkal és lehetőségekkel való gondolkodás (6.1) megvalósításának körébe tartozó követelmények.

A szervezet „kontextusában” (belső, és -külső adottságában), valamint érdekelt feleinek szükségleteiben és elvárásaiban végzett elemzés kijelöli azokat a tényezőket, jellemzőket, amelyek kockázatként vagy lehetőségként értelmezhetők. Ez pedig magával hozza a kockázatok mértékének meghatározását, becslését annak érdekében, hogy a kockázatok csökkentésével, illetve a lehetőségek kihasználásával az alkalmazó szervezet teljesítménye növekedjen (9.1), azaz rövid és középtávon is sikeressége tervezett legyen (6.2).

 

Hogyan kapcsolódik az ISO klímaváltozással kapcsolatos kiegészítő követelményeinek alkalmazása az ESG megvalósításához, és fordítva?

Az ESG mozaikszó a következő angol szavak kezdőbetűiből áll: Environmental (környezeti), Social (társadalmi) és Governance (irányítási). Ez a három terület a fenntarthatóság három pillére.

A 2024 január 01-től hatályos 2023/2772 EU rendeletben szereplő Európai Fenntarthatósági Jelentési Szabványok (ESRS) érvényes kötetei tartalmazzák a közös elveket és a megvalósíthatóság mikéntjét is.

Az ESG ugyan jóval szélesebb és mélyebb elemzéseket vár el a kötelezettektől, azonban az ISO klímaváltozással kapcsolatos kiegészítő követelményeinek megfontolásához alkalmazható keretet biztosít.

Ezzel együtt az ISO alkalmazók kis megnyugvással tapasztalhatják, hogy az ESG alapvető elvei az irányítási rendszerszabványok elveivel nagyban azonosak. Ez az érdekeltek igényeinek megfelelésének mértéke alapján tervezett célokon keresztül történő teljesítménynöveléssel írható le.

Ami az ESG értelmezésében ún. „kettős lényegesség”, az az ISO irányítási szabványokban a „lényeges érdekelt felek, lényeges igényeinek meghatározása”.

Utóbbiról az alkalmazók tudják, hogy a „lényegesség” alapja annak a kockázatnak a mértéke, amely az igény ki nem elégítésének eredménye lehet. Ez igaz az ESG értelmezésében is, azzal a pontosítással, hogy a kockázat kifejezetten „pénzügyi” értelemben azonosított.

Az ESG értelmezésében az érdekelt felek igényeit a fenntarthatóság egyes területeinek meghatározása során az „ESRS 1 Általános követelmények szabványnak”, „A lényegességi vizsgálatba bevonandó fenntarthatósági kérdések” AR 16. tartalmazza.

A szempontok - az éghajlatváltozás okának és következményeinek logikus átgondolása alapján történő - szűkítésével jó alapot biztosítanak az ISO kiegészítéseknek való megfelelés átgondolására.

 

Az értékelésre pedig, ha eddig nem strukturáltan tettük minta lehet az ESG kettős lényegességi szemléletű értékelése, az alábbiak szerint:

 

AR 10. A súlyosságot a következő tényezők határozzák meg:

a) mérték: az, hogy mennyire súlyos a negatív hatás vagy mennyire előnyös a pozitív hatás az emberek vagy a környezet szempontjából;

b) hatókör: az, hogy mennyire széles körűek a negatív vagy pozitív hatások. A környezeti hatások esetében a hatókör a környezeti kár kiterjedéseként vagy földrajzi területeként értelmezhető. Az emberekre gyakorolt hatások esetében a hatókör a hátrányosan érintett személyek számaként értelmezhető; valamint

c) helyrehozhatatlan jelleg: az, hogy korrigálhatók-e a negatív hatások, és ha igen, milyen mértékben, azaz helyre lehet-e állítani a környezet vagy az érintett emberek korábbi állapotát.

 

AR 14. A pénzügyi lényegességi vizsgálat kiindulópontja azoknak a kockázatoknak és lehetőségeknek az azonosítása, amelyek rövid, közép- vagy hosszú távon befolyásolják vagy észszerű feltételezés alapján befolyásolhatják a vállalkozás pénzügyi helyzetét, pénzügyi teljesítményét, cash flow-it, finanszírozáshoz való hozzáférését vagy tőkeköltségét.

Ebben az összefüggésben a vállalkozás figyelembe veszi a következőket:

a) természeti és társadalmi erőforrásoktól való függőségek mint pénzügyi hatások forrásai (lásd: 50. bekezdés);

b) az alábbiak forrásaként való besorolásuk:

i) kockázatok (amelyek hozzájárulnak a jövőbeni várható pénzbeáramlás negatív eltéréséhez vagy a jövőbeni várható pénzkiáramlás eltérésének növekedéséhez és/vagy a pénzügyi kimutatásokban meg nem jelenített tőke várható változásától való negatív eltéréshez); vagy

ii) Lehetőségek (amelyek hozzájárulnak a jövőbeni várható pénzbeáramlás pozitív eltéréséhez vagy a jövőbeni várható pénzkiáramlás eltérésének csökkenéséhez és/vagy a pénzügyi kimutatásokban meg nem jelenített tőke várható változásától való pozitív eltéréshez).

 

Kapcsolódó írások:

ESG határidő

ESRS szabványok röviden

ESG a gyakorlatban

"ISO" változások, Amendment: 2024. februártól

Ossza meg ezt a bejegyzést közösségi oldalán!

Kedves Érdeklődő!

 

Mielőtt elhagyná oldalunkat, és szerezzen naprakész tudást a szakértőink által összeállított cikkekből, tanulmányokból, letölthető anyagokból! A feliratkozás ingyenes ugyan, de megszerezhető tudás felbecsülhetetlen!

Nincs más teendője, mint hogy , kitölti az űrlapot (csak 1 perc az egész) és várja a hamarosan megérkező első levelet.