Tájékoztató a fertőtlenítésről 5. rész

Az antimikrobiális hatás érvényesülésének alapvető feltétele a fertőtlenítő ágens és a mikroorganizmus között meghatározott időtartamig fennálló közvetlen kontaktus létrejötte.

 

2.5. A FERTŐTLENÍTŐ ELJÁRÁSOK HATÁSOSSÁGÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

Az antimikrobiális hatás érvényesülésének alapvető feltétele a fertőtlenítő ágens és a mikroorganizmus között meghatározott időtartamig fennálló közvetlen kontaktus létrejötte.

A gyakorlatban azonban ennek a közvetlen kontaktusnak kialakulását, fenntartását, azaz a fertőtlenítő hatás megkívánt mértékű érvényesülését számos tényező befolyásolja, mely a legtöbb esetben a dezinficiáló hatás csökkenésében, egyes esetekben pedig a hatás elmaradásában nyilvánul meg.

Ezek a tényezők hatástani és fertőtlenítéstechnológiai szempontból két csoportra oszthatók:

  • általános tényezők
  • specifikus tényezők csoportjára.

Az általános tényezők közé azok tartoznak, melyek mindhárom (kémiai, fizikai és kombinált) fertőtlenítési módszercsoportnál egyaránt érvényesülnek.

Ezért a megkívánt mikrobaölő hatást befolyásoló (főleg hatáscsökkentő) szerepükkel mindig számolni kell.

Ezek a tényezők a következők:

  • a fertőtlenítendő anyag tulajdonsága;
  • a fertőtlenítendő anyag szerves anyaggal való szennyezettségének mértéke;
  • a mikroorganizmusok száma és ezek ellenállóképessége;
  • a fertőtlenítő ágens (hatás), valamint a fertőtlenítendő anyag hőmérséklete;
  • a behatási (expozíciós ) időtartam hossza.

 

A fertőtlenítendő anyag (eszközök, tárgy, felület) tulajdonsága, minősége alapvetően meghatározza az alkalmazható fertőtlenítési módot, vagy módokat, mert adott fertőtlenítési feladat végrehajtásához csak olyan eljárás alkalmazható, mely nem jár anyagkárosító hatással.

Befolyásolja a fertőtlenítő hatás érvényesülését a fertőtlenítendő anyag felületének kiképzése, milyensége, illetve szerkezetének jellege is. Sima, egybefüggő, tömör felületek fertőtleníthetősége sokkal kedvezőbb, mint a porózus, repedezett, hézagos felületeké vagy a laza szerkezetű anyagoké. Lényeges a fertőtlenítendő anyag felületének, szerkezetének víztaszító tulajdonsága is.

A fertőtlenítendő anyag szennyezettsége bizonyos mértéken túl csökkenti, vagy meg is gátolhatja a fertőtlenítő hatás érvényesülését. A patogén mikroorganizmusok a külső környezetbe mindig valamilyen váladékkal (széklet, vizelet, genny stb.) együtt kerülnek ki. Ez a szerves anyag -a mikroorganizmusokat körülvéve -megnehezíti vagy meg is gátolja a fertőtlenítő ágens és a mikroorganizmus közvetlen kontaktusát. Ez viszont a mikroorganizmusok életben maradását, aktív állapotuk megtartását eredményezi. Ezért a fertőtlenítés igen fontos fázisát képezi az eszközökön, tárgyakon, felületeken lévő szennyeződés előzetes eltávolítása, vagy fellazítása, a felületek ún. nedvesíthetővé tétele.

A mikroorganizmusok száma és ellenálló képessége szintén jelentős mértékben befolyásolhatja a dezinfekció hatásosságát. Nem közömbös ugyanis, hogy az alkalmazott fertőtlenítő eljárással milyen számú és ellenálló képességű mikroorganizmus tömeget kívánunk adott felületen elpusztítani, inaktiválni. A fertőtlenítendő felületen, vagy anyagban lévő mikroorganizmusok száma és az alkalmazott fertőtlenítő hatás erőssége között egyenes arányú összefüggés van.

Bonyolítja az összefüggést adott felületen vagy anyagban lévő mikroorganizmusok ellenálló képessége. A különböző mikroorganizmusok eltérő módon reagálnak ugyanazon fertőtlenítő hatásra.

  • A hőenergiával szemben az egyes mikroorganizmus csoportok között viszonylag kismértékű ellenállásbeli különbség tapasztalható. A baktériumok vegetatív alakjai, a vírusok és a gombaelemek a hőenergia hatására viszonylag azonos paraméterek (hőmérséklet-expozíciós idő) mellett pusztulnak el. Kivételt képeznek a baktériumspórák, melyek csak magasabb hőmérsékleten és hosszabb idő mellett pusztíthatók el.
  • A fertőtlenítőszerekkel szemben már nem ilyen egységes az egyes mikroorganizmusok ellenálló képessége. Adott típusú, koncentrációjú dezinficienssel szemben a baktériumok (ezeken belül a különböző fajok), valamint a vírusok és a gombaelemek igen eltérő ellenállást mutatnak. A dezinficiensekkel szemben a legellenállóbbak a pseudomonas, klebsiella fajok, a staphylococcusok, mykobaktériumok, néhány vírus-csoport és néhány gombafaj is. A baktériumok spórái a dezinficiensekkel szemben igen ellenállók. Különösen nagy ellenállóképességgel rendelkeznek a szivacsos agyvelősorvadást (Creutzfeld-Jakob-féle betegség) okozó prionok, a betegség fehérjetermészetű elemei.

Tekintettel arra, hogy a gyakorlatban a különböző fertőtlenítési feladatok végrehajtása során nem mindig ismert az adott felület vagy anyag mikroorganizmustartalma, ezek ellenálló képessége: alapelv, hogy mindig olyan eljárást és hatáserősséget kell alkalmazni, mely a legellenállóbb patogén mikroorganizmusok elpusztulását, inaktiválását eredményezi. A napi, rutinszerű fertőtlenítésnél sporocid hatásfok elérésére nem törekszünk. Ilyen hatással is rendelkező eljárásokat csak speciális, indokolt esetben kell alkalmazni.

A fertőtlenítő ágens valamint a fertőtlenítendő anyag hőmérséklete

A kémiai folyamatok törvényszerűségeiből ismeretes, hogy a reakciók sebessége a hőmérséklet emelésével növekszik. Ez a törvényszerűség -bizonyos határok között -a fertőtlenítő hatásra bekövetkező mikroorganizmus-pusztulás sebességére is érvényesül. Ennek megfelelően minden fertőtlenítő eljárással -fertőtlenítő oldatokkal, aerosollal, gázzal, vagy hőenergiával, sugárzó energiával -történő mikrobapusztulásnak van egy hőmérsékleti optimumpontja, vagy hőmérsékleti intervalluma, ahol a kívánt pusztulás, vagy inaktiválás a legjobb hatásfokkal, a leggyorsabban végbemegy. Az optimális hőmérséklet alkalmazásának azonban néhány eljárásnál határt szab a hőenergia anyagkárosító tulajdonsága, illetve néhány fertőtlenítőszernek a magas hőmérséklet hatására bekövetkező kedvezőtlen bomlása, inaktív vegyületté történő átalakulása. Ezért az egyes fertőtlenítő eljárások gyakorlati alkalmazása során -a hatásosság mellett és az anyagkárosító hatás elkerülése érdekében -döntő jelentőségű az előírt hőmérsékleti értékek pontos betartása.

Behatási (expozíciós) időtartam

Minden fertőtlenítő eljárásnál egyaránt fontos, hogy az alkalmazott fertőtlenítő ágens és a mikroorganizmusok között létrejött kontaktus mennyi ideig áll fenn. A mikrobapusztulás eléréséhez minden esetben szükség van több-kevesebb időre. A szükséges időtartam hosszát az előzőekben jellemzett tényezők nagymértékben befolyásolják. Az előírt expozíciós időtartam lerövidítése azzal a következménnyel jár, hogy adott felületen, anyagban a mikroorganizmusoknak csak egy része pusztul el és a fertőtlenítő hatás megszűnte után a mikrobák egy része ismét életképessé válik. A fertőtlenítő eljárások gyakorlati alkalmazása során legtöbbször elkövetett hiba a fertőtlenítéshez szükséges behatási idő be nem tartása. Pedig ennek a tényezőnek figyelmen kívül hagyása -még az egyébként szakszerűen kivitelezett fertőtlenítés esetén is -magát a megkívánt eredményt veszélyezteti.

Specifikus tényezők közé azok tartoznak, melyek csak az egyes fertőtlenítési módszer-csoportnál, vagy ezeken belül egyes eljárásoknál érvényesülnek. Ezért befolyásoló -legtöbbször hatáscsökkentő -szerepükkel a gyakorlati alkalmazás során szintén számolni kell. Tekintettel arra, hogy ezek a tényezők csak egyes eljárásnál játszanak szerepet: felsorolásukra, részletezésükre adott fertőtlenítési eljárásnál térünk ki.

About Author

Avatar

Komment