Kereskedői Standardok - Kereskedőláncok külön követelményei

A mikrologisztikai rendszerek

A mikrologisztikai rendszerek körébe a gazdálkodó szervezetek (pl. magánvállalkozások vagy állami vállalatok) logisztikai rendszerei tartoznak, amelyek létrehozása és működtetése az adott gazdálkodó szervezet vagy egy­ség feladata. A mikrologisztikai rendszerek a szervezetek küldetése és eltérő célkitűzései alapján különböztethetők meg. Főbb csoportjaik: a vállalati logisztikai rendszerek, a katonai logisztikai rendszerek, egyéb szervezetek (pl. kórházak, bankok) logisztikai rendszerei.

A vállalati logisztikai rendszerek a vállalatok, jellegétől, funkciójától függően: iparvállalati, kereskedelmi vállalati és szolgáltató vállalati logisztikai rendszerek lehetnek.

A szolgáltató vállalatok logisztikai rendszerei a főtevékenységtől függően alapvetően eltérnek egymástól. A logisztikai vállalatok olyan szolgáltatók, amelyek logisztikai szolgáltatások nyújtására szakosodtak, pl. fuvarozás, szállítmányozás, csomagolás, stb. A továbbiakban a vállalati logisztikai rendszerek megnevezés alatt az iparvállalatok logisztikai rendszereit értjük és ismertetjük részletesebben.

A vállalaton belüli és a vállalatok közötti anyagáramlás különböző anyagmozgató, raktározási és áruszállítási rendszerek együttműködésének eredményeként jön létre.

Az anyagmozgató rendszerek a vállalat telephelyen belüli helyváltoztatási és külső szállításokhoz kapcsolódó rakodási feladatokat oldják meg.

A raktározási rendszerek feladata a tárolás - áruk mennyiségi, minőségi megőrzése az anyagáramlás egyes szakaszai között.

Az áruszállítási rendszerek fő feladata a különböző vállalatok közötti, illetve vállalat különböző telephelyei közötti helyváltoztatás (külső szállítás) megoldása.

 

A vállalati logisztikai rendszerek

A vállalat anyagáramlási szempontból olyan nyílt rendszernek tekinthető, amely a beszerzési és az értékesítési piacokon keresztül kapcsolódik a környezetéhez (2.2.-1. ábra). A vállalati logisztikai rendszerek feladata a beszerzési valamint az értékesítési piacok közötti, továbbá a vállalaton belüli anyagáramlás és a hozzá tartozó információáramlás megtervezése, megszervezése, irányítása és ellenőrzése.

A vállalati logisztikai rendszer az emberi erőforrás menedzsmenthez és a pénzügyhöz hasonló keresztmetszeti (szolgáltató) funkciót tölt be a vállalat működésében. Ez azt jelenti, hogy a főfolyamatok bármely keresztmetszetét is vizsgáljuk, a logisztika minden pontban jelen van. Az átfogó szemlélet segíti a racionálisabb, a termelés zavartalanságát biztosító szervezet kialakítását, amely csökkenti az átfutási időket és a készleteket, valamint lehetővé teszi a vevők, a megrendelők igényeinek rugalmas kielégítését.

A piac orientált, a vevők igényeinek megfelelő minőségű termékválaszték mellett, a vállalatoknak olyan másodlagosnak tűnő elvárásoknak is meg kell felelniük, mint például a szállítási határidők betartása, a szállítási megbízhatóság, az ökológiai szempontok figyelembevétele stb. A gyártók ugyan­is a piacon egyre kevésbé tudnak a termék ára és minősége tekintetében versenyelőnyöket elérni. A piacon az lesz hosszútávon eredményes, aki a megfelelő terméket, a megfelelő időpontban, a megfelelő minőségben és mennyiségben a megfelelő helyre szállítja.

A termékek elérhetőségével szemben támasztott megváltozott igények hatnak a termelési folyamatokra is. Például a nagy késztermék-készletekre alapozott szállítóképességet, illetve szál­lítási rugalmasságot nagyfokú gyártási rugalmassággal kell biztosítani, ami együtt jár a gyártási sorozatnagyságok csökkenésével. A gyártási rugalmasság új gyártási és gyártásszervezési módszerekkel, kvalifikáltabb munkaerővel érhető el.

A fentiekkel összefüggésben, a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban a vállalatvezetési törekvések az utóbbi években elsősorban a termékek és folyamatok egységes innovációjára, az anyag- és információáramlás jobb koordinációjára, illetve szinkronizálására, azaz a vállalati logisztikai rendszerek fejlesztésére irányulnak.

 

A vállalati logisztikai rendszerek tervezési és irányítási szintjei

A cél, a gyakoriság és a tartalom alapján a vállalati logisztikai rendszerek irányítási szintjei három részre osztott, piramisszerű alakzatot képeznek (1.2.-2 ábra).

A legfelső szint feladata a stratégiai tervezés, a célok, a politikák és a végrehajtás módjának meghatározása, a logisztikai szervezet kialakítása, az ellátás-elosztás feladataihoz szükséges források biztosítása. E szinten döntenek például: a vállalati logisztikai (ellátási és elosztási) stratégiák megválasztásáról, a logisztikai kontrolling megszervezéséről és irányításáról, az üzemi telephely-megválasztásáról stb.

A piramis középső része a taktikai tervezés és irányítás szintje, feladata a stratégiai szinten kitűzött célok elérési módjának megtervezése és irányítása. A taktikai tervezés és irányítás körébe tartozik a készletek ellenőrzése, a szállítók értékelése, a fuvarozók kiválasztása valamint a szezonális szállítási és raktárhely igények megtervezése. E feladatok ellátása középvezetőket igényel, ilyenek pl. a raktározással, az elosztással és szállítással foglalkozó alkalmazottak.

Az ismétlődő, sokszor rutinszerű szervezési és tervezési problémák viszonylag gyakran, évente többször, de nem naponta fordulnak elő.

 

Az ellátási (beszerzési) logisztika területén ilyenek pl.:

- a termeléshez szükséges alap-, segéd- és üzemanyagok, alkatrészek beszerzésével kapcsolatos (röviden beszállítási) megrendelések (a rendelésfeladás) tervezése és irányítása,

- a beszállítások (az anyagáramlás) megszervezése,

- az alapanyag-raktári készletgazdálkodás.

A termelési (gyártási) logisztika területén pl.:

- a termelés anyagellátásának megtervezése, szervezése és irányítása,

- a termelés közbeni anyagáramlás tervezése, szervezése és irányítása,

- a termelésközi készletekkel való gazdálkodás.

Az elosztási (értékesítési) valamint a hulladékkezelési logisztika területén pl.:

- a kiszállítási rendelések teljesítésének tervezése, szervezése és irányítása,

- a késztermék raktári készletgazdálkodás;

- a kiszállítások (az anyagáramlás) megszervezése, járattervezés,

- a hulladékgyűjtés, illetve -kezelés tervezése, szervezése és irányítása, különös tekintettel az újrahasznosítás lehetőségeire.

 

Operatív és ügyviteli folyamatok

A piramis legalacsonyabb szintjén az operatív és ügyviteli folyamatok működnek. Az operatív szint feladata a logisztikai folyamatok (anyag-, termék- és információáramlás) végrehajtásának irányítása, ellenőrzése. Az ide sorolható teendők köre rendkívül széles, magában foglalja a termelési folyamat vertikumának különböző pontjain igényként jelentkező logisztikai szolgáltatások teljes körét, amelyek az anyagellátással, a raktározással, az elosztással összefüggő napi problémák.

 

Az ellátási (beszerzési) logisztika területén ilyen folyamatok például:

  • a rendelések nyilvántartása és el­készítése,
  • az árubeszállítás,
  • az áruátvétel,
  • a járműkirakás,
  • az egységrakomány-képzés, illetve bontás,
  • az alap-, segéd- és üzemanyagok, vásárolt alkatrészek tárolása,
  • raktárkészlet karbantartás.

A termelési (gyártási) logisztika területén:

  • a raktárak és gyártó részlegek (üzemek, gyártó részlegek közötti anyagmozgatás,
  • a munkahelyek közötti anyagmozgatás,
  • a műveletközi tárolás és a munkahelyi anyagkezelés.

Az elosztási (értékesítési), valamint a hulladékkezelési logisztika területén:

  • a vevők nyilvántartása és tájékoztatása,
  • szállítási tarifák lekérdezése,
  • a késztermékek tárolása,
  • a komissiózás,
  • a csomagolás,
  • az egységrakomány-képzés,
  • a járműmegrakás;
  • a számlázás,
  • a szállítási okmányok kiállítása,
  • a késztermék kiszállítása,
  • a hulladékgyűjtéssel és újrahasznosítással (recycling-gal) kapcsolatos szállítás, raktározás.

Ezek a műveletek óránként többször is előfordulnak, és ennek megfelelően nagyon gyakori az információs rendszer igénybevétele. Ezért ezen a szinten az információáramlás sebessége igen fontos. A kezelőszemélyzet, mint pl. rendelésbonyolítók, szállítmányszervezők, számlázók, stb. rendszeres használói az információs rendszernek.

 

A logisztikai folyamatok

A logisztikai folyamatok alapvetően két fő csoportot alkotnak: az anyagáramlást megvalósító fizikai folyamatok és információs folyamatok. A fizikai folyamatok tovább bonthatók alapfolyamatokra és kiegészítő folyamatokra.

Az anyagok, áruk hely- és időkoordinátáinak változásával járó logisztikai alapfolyamatok: a szállítás (S), a rakodás (R) és a tárolás (T). A kiegészítő logisztikai folyamatok: a csomagolás, a komissiózás, az egységrakomány-képzés, illetve egységrakomány-bontás és az ellenőrzés [8].

Az áruk hely- és időkoordinátáinak változása szempontjából vizsgálva az alapfolyamatokat:

  • a szállítás az áruk helykoordinátáinak megváltoztatása, a felhasználás vagy a tárolás megkezdése céljából, Viszonylag rövid idő alatt nagy a helykoordináta változás;
  • a rakodás az áruk helykoordinátáinak általában kismértékű megváltoztatása a szállítás megkezdése előtt vagy befejezésekor, amelynek időtartama ugyancsak rövid;
  • a tárolás közben az áruk helykoordinátái állandók az időkoordináta változása mellett (kivéve a mozgótárolás speciális esetét, amikor a tárolás közben az áruk helykoordinátái is megváltoznak).

A rakodás, a szállítás és a tárolás hely-idő diagramját a 1.2.-3. ábra szemlélteti. A szállítás helye szerint megkülönböztetünk üzemi belső és külső szállítást, amelyeknek eszközei is lényegesen eltérhetnek egymástól.

Üzemi belső szállítás (vagy más kifejezéssel vállalati, üzemi anyagmozgatás) alatt egy üzem (vállalat) területén belül megvalósuló mozgatások összessége értendő. E helyváltoztatás lehet a munkahelyek (pl. gépek) közvetlen anyagellátásával kapcsolatos (munkahelyi anyagmozgatás), a munkahelyek egymás közötti forgalmával kapcsolatos (munkahelyek közötti anyagmozgatás) és az egyes üzemrészek, raktárak, épületek egymás közötti forgalmával kapcsolatos (üzemrészek közötti anyagmozgatás). A munkahelyi mozgatásokat (a munkadarab gépbe helyezése, illetve onnan való kivétele, tájolása) összességükben munkahelyi anyagkezelésnek is nevezik.

A külső szállítás a vállalat (üzem) külső anyagáramlási kapcsolatait valósítja meg a vállalat tevékenységéhez szükséges anyagoknak, áruknak stb. a vállalat területére való beszállítása, illetve az itt előállított termékeknek, továbbá hulladékoknak az elszállítása révén.

A rakodás mindig valamilyen szállítási (helyváltoztatási) folyamatot készít elő (vezet be) vagy követ, esetleg két szállítási folyamatot kapcsol össze (átrakás). Ennek megfelelően beszélhetünk:

  • fel- illetve berakásról (ha a rakodás szállítási folyamatot készít elő),
  • le- illetve kirakásról (ha a rakodás szállítási folyamatot fejez be), valamint
  • átrakásról (ha a rakodás két szállítási folyamatot kapcsol össze).

A tárolás célja az áruk mennyiségi és minőségi megőrzése (az állapot koordináták változatlanul tartása) az időkoordináták változása alatt.

A csomagolás során ideiglenes védőburkolattal veszik körül a termékeket. A csomagolás célja logisztikai szempontból a termék védelme környezettel szemben, vagy fordítva, a környezet védelme a termékkel szemben, továbbá a termékek egyszerűbb kezelhetősége, szállíthatósága és tárolha­tósá­ga. A felsorolt logisztikai funkciókon kívül a csomagolásnak természetesen egyéb pl. marketing, kommunikációs (információhordozó). felhasználási stb. funkciói is lehetnek.

A komissiózás (raktári árukigyűjtés) feladata adott áruféleségek (árufajták) előre megadott vevői megrendelések szerinti kigyűjtése, összeállítása. Egy megrendelő rendszerint több áruféleséget igényel a raktárból, és az egy áruféleségből igényelt mennyiség általában nem azonos a tárolási egységben tárolt mennyiséggel (több vagy kevesebb annál).

Az egységrakomány-képzés során a kisebb méretű és tömegű egyedi árukból (pl. szállítói csomagokból) alakítanak ki különböző szállítási segédeszközök (pl. tárolóládák, rakodó­lapok, konténerek) segítségével nagyobb méretű és tömegű, géppel kezelhető rakományokat.

Az egységrakományok megbontása az egységrakományba rakott áruk kivételét jelenti, ami pl. a raktári komissiózás esetén vagy az áruk felhasználásakor válik esedékessé.

A mennyiségi, minőségi ellenőrzést (pl. darabszámlálást, mérlegelést, méretellenőrzést) az anyagáramlás közben vagy azt megszakítva végzik rendszerint az áruk átvételekor és kiadásakor, de tömeg- és méretellenőrzésre szükség lehet az automatikus anyagmozgató rendszerekre, pl. magasraktári beszállító rendszerre való feladáskor is.

Az anyagáramlást megelőzi, kíséri vagy követi az információ­áramlás.

Az információs folyamatok részei a következők:

  • az információk (adatok) felvétele, rögzítése,
  • az információk tárolása,
  • az információk átvitele, továbbítása,
  • az információk feldolgozása, elemzése,
  • az információk megjelenítése.
Fenntarthatósági kompetenciák

A logisztikai szolgáltatások színvonala

A logisztikai rendszerek produktumai a különböző logisztikai (pl. szállítási, raktározási stb.) szolgáltatások. E szolgáltatások költségeinek minimalizálása mellett fontos szempont a szolgáltatási színvonal növelése is. A kettős cél megvalósítása meglehetősen nehéz döntési problémát eredményez. A szolgáltatási színvonal emelése ugyanis általában a logisztikai rendszer fejlesztésével (beruházással, a működési költségek növelésével, stb.) érhető el. Az átgondolt színvonalnövelés azonban rendszerint csökkenti azokat a veszteségeket, amelyek a szolgáltatások hiányosságai miatt jelentkező többletköltségekből fakadnak. A költségváltozások jellegét a 1.2.-4. ábra mutatja.

Tekintettel azonban a logisztikai rendszerek komplexitására, hangsúlyozni kell, hogy az ábra csak tendenciát kíván szemléltetni. A vázolt költségfüggvény ugyanis a gyakorlatban többnyire nem, vagy csak igen durva közelítéssel határozható meg. Elméletileg optimálisnak az a szolgáltatási színvonal tekinthető, ahol a két költségfüggvény összege minimális. Ennek a pontnak az üzenete az (még akkor is, ha nem tudjuk meghatározni), hogy a szolgáltatási színvonal sokszor tapasztalható, mindenhatáron túl való növelése az összköltségek növekedését eredményezi.

 

A logisztikai szolgáltatási színvonal fő mutatói az ellátási-elosztási logisztika területén pl. a következők:

- a szállítási idő,

- a szolgáltatás megbízhatósága,

- a szolgáltatás rugalmassága,

- a szolgáltatás minősége

 

A szállítási idő a megrendelés vételétől az árunak a megrendelőhöz (a leadási, rendeltetési hely) való eljuttatásáig tart. A rövid szállítási idő a megrendelők szempontjából előnyös, mivel kisebb készletek tárolását és rövid diszpozíciót tesz lehetővé. A szállítási idő több részidőből tevődik össze: pl. a rendelés feldolgozási, a komissiózási, a csomagolási, a szállítás előkészítési (pl. egységrakomány-képzési) a rakodási és a tényleges szállítási időkből.

A szolgáltatás megbízhatósága pl. szállítási szolgáltatás esetén azt fejezi ki, hogy a vállalt szállítási időt, határidőt milyen valószínűséggel tartják be. A szállítás megbízhatóságára egyrészt a szállításhoz kapcsolódó munkafolyamatok megbízhatósága (annak valószínűsége, hogy az adott munkafolyamat az előírt határidőre elvégzik-e), másrészt a szállítási készség gyakorolnak befolyást. A szállítási készség azt fejezi ki, hogy a megrendelt árut leszállítják-e, milyen mértékben fordulnak elő kielégítetlen igények (pl. a rendelési igények, hány százaléka nem volt teljesíthető egy adott időszakban). A szállítási határidők be nem tartása zavarokat (pl. anyaghiány miatti termeléskiesés) és ennek következtében jelentős többletköltségeket okozhat a megrendelőknél. Nem véletlen ezért, hogy a szolgáltatási színvonal meghatározó elemei közül a megrendelők általában a legfontosabbnak a szállítási megbízhatóságát tekintik.

A szolgáltatás rugalmassága azt fejezi ki, hogy a logisztikai rendszer milyen mértékben képes a megrendelői igények változásaihoz (pl. a rendelési tételnagyság, a rendelésközlés időpontja, a rendeléstovábbítás módja, a csomagolás, a szállítás módja) alkalmazkodni.

A szolgáltatás minősége alatt pl. a megrendelői igények pontos kielégítését (a kívánt árufajta, a kívánt mennyiségben, kifogástalan minőségi állapotban való leszállítását) értjük. Abban az esetben, ha a kívánt árufajta (termék) nem áll rendelkezésre, akkor csak a megrendelő szerződésben rög­zített hozzájárulásával lehet helyettesítő árut (terméket) leszállítani. A vevői reklamációk rendezése, az áru visszaszállítása ugyanis jelentős többletköltségeket okozhat.

A rendelt mennyiségtől való eltérés ugyancsak gondot jelent. A rendelési mennyiség túllépése a megrendelőnél raktározási problémákkal és többletköltséggel járhat. A rendelt mennyiségnél kevesebb áru szállítása viszont nemcsak készlethiányt, hanem termeléskiesést is eredményezhet. Az áru kifogástalan minőségi állapotban való sérülésmentes leszállítása az áru megfelelő védelmével (csomagolással, párnázással és rögzítéssel) biztosítható.

 

Logisztikai kontrolling

A vállalati logisztikai rendszerek összetettsége és a velük szemben támasztott szigorú elvárások miatt egyre inkább növekszik az igény a különböző vállalati logisztikai részlegek tevékenységének célra orientált szervezése, irányítása, ellenőrzése és koordinálása iránt. Mindezeknek az elvárásoknak a vezetés csak releváns és megbízható információk ismeretében képes megfelelni. A logisztikai kontrolling egyik fő feladata ezeknek az információknak a szolgáltatása.

A kontrolling (kiértékelési-ellenőrzési rendszer) ezért az elképzelések és tervek megvalósításának a kulcsa. A folyamatok állandó figyelése, a műveletek hatékonyságának kiértékelése és ellenőrzése támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a szervezetet a logisztikai célok elérése érdekében kifejt.

Általános értelemben és funkcionális szempontból a kontrolling a vezetés alrendszere, amely a tervezést, az ellenőrzést és az információellátást koordinálja. A vezetés támasza: lehetővé teszi, hogy az célirányosan, a környezeti változásokhoz igazodva irányítsa a vállalatot.

A kiértékelési-ellenőrzési rendszer funkciói: (1) riportokra, könyvvizsgálatokra és megfigyelésekre támaszkodva méri a végrehajtás eredményességét, (2) összeveti a terveket és a megvalósítást, (3) felhívja a figyelmet a korrekciók szükségességére. Ezt a folyamatot mutatja be a 1.2.-5. ábra.

A végrehajtás eredményességének mérése gyakorlatilag a teljesítmények és a költségek mérését jelenti. A teljesítmények mérésére az adott logisztikai tevékenységet jellemző mennyiségi és minőségi mutatószám-rendszert célszerű kidolgozni. A saját logisztikai költségek komponensei a teljesítmények létrehozásában közreműködő elemek (anyagmozgató gépek, járművek, tárolóberendezések, raktárak, stb.) üzemeltetési költségei (energia-, javítási, karbantartási költségek, amortizáció, lekötött tőke kamata stb.) és a munkabérek, illetve azok járulékai. Külső logisztikai szolgáltatások igénybevétele esetén a szolgáltatás díja.

A kiértékelő-ellenőrző rendszer tartalmaz egy prototípus rendszert, amellyel a logisztikai rendszer termelékenysége, hasznossága és a teljesítménye összevethető. A számítógéppel támogatott kiértékelési és ellenőrzési rendszer célja az irányí­tási folyamatok automatizált szabályozása.

 

A logisztikai kontrolling a logisztikai teljesítmények és költségek rendszeres elemzése és értékelése alapján információkat szolgáltat többek között:

- a vállalati logisztikai célok és stratégiák meghatározásához,

- a közép és hosszú távú logisztikai tervezéshez, fejlesztéshez,

- a logisztikai költségvetés elkészítéséhez.,

- a logisztikai folyamatok operatív tervezéséhez és irányításához,

- a célok elérési szintjének méréséhez.

 

A fentieken túlmenően támogatást nyújt a különböző részlegek vezetői számára a logisztikai rendszerek operatív tervezéséhez és irányításához.

A teljesítményelemzés és értékelés főbb lépései:

- a vizsgálandó folyamatok lehatárolása,

- az egyes folyamatok során létrehozott logisztikai teljesítmények definiálása (pl. rakodólapok betárolása, vevői megrendelések komissiózása),

- a teljesítményeket jellemző mérőszámok meghatározása (pl.: rakodólap/műszak, t/műszak),

- a teljesítmény jellemzők rendszeres mérése, a terv/tény számok összehasonlítása, az eltérések okainak elemzése,

- a teljesítmények létrehozásában közreműködőkre, azaz a logisztikai erőforrásokra (pl. dolgozók, anyagmozgató gépek, eszközök, szállítójárművek ) és azok foglaltságára, illetve kihasználtságára vonatkozó információk meg­határozása,

- a feltárt információk feldolgozása, mutatószámok képzése, pl.: a logisztikai erőforrások tervezéséhez, elosztásához (pl. a kapacitások tervezéséhez, az üzemeltetési tervek elkészítéséhez), a közép és hosszú távú fejlesztési tervek készítéséhez, a vezetői döntések előkészítéséhez.

A logisztikai teljesítmények költségei

A vállalat saját logisztikai teljesítményeinek a költségei a logisztikai teljesítmények létrehozásában közreműködő technikai elemek üzemeltetési, valamint irányítási költségeiből tevődnek össze. Külső szolgáltató igénybevétele esetén (pl. fuvarozó, szállítmányozó, csomagoló) a logisztikai teljesítmény költségei a vállalat által végzett szolgáltatásokért kifizetett díjak.

A költségeket költséghelyek (a költségek felmerülési helye) szerint (pl. alapanyag raktár, csomagoló) célszerű gyűjteni, illetve meghatározni. A termelési költségek elő- és utókalkulációjához a logisztikai költségeket költségviselőkre (pl. termékek, termékcsoportok) kell felosztani. Az egy termékre eső logisztikai költség, információkat szolgáltathat pl. a vállalati make or buy döntések meghozatalához is.

A költségek meghatározását, valamint költséghelyekre és költségviselőkre való felosztását rendszeresen, meghatározott időközönként célszerű végezni.

A logisztikai mutatószámok

A tervezés, az irányítás és az ellenőrzés során egyaránt jól hasznosítható számszerűsített adatok a logisztikai mutatószámok, amelyek mérés eredményeként vagy adatfeldolgozás útján keletkeznek. A mutatószámok általános értelemben olyan pragmatikus információk, amelyek a vizsgált rendszert, illetve annak működését jellemzik (1.2.-6 ábra).

Bázis - (vagy más néven keret) mutatószámok a logisztikai teljesítmények nagyságát, terjedelmét és összetételét jellemző mért adatok pl.:

  • a vizsgált időszakban beszállított árumennyiség, az árumennyiség megoszlása, a beszállítási egység típusa (pl. rakodólap, nagykonténer, közepes konténer) szerint;
  • a teljesítmények létrehozásában közreműködő szállítójárművek, anyagmozgató gépek, eszközök kapacitására, a dolgozók létszámára vonatkozó adatok;
  • a vizsgált időszaki költségadatok.

A bázis- vagy keret- mutatószámok többnyire abszolút mutatószámok. Ezek használhatók fel a többi csoportba tartozó többnyire relatív mutatószám meghatározásához.

Termelékenységi mutatószámok a dolgozók, gépek, eszkö­zök teljesítményét, foglalkoztatottságát, illetve kapacitásának kihasználtságát jellemzik, pl.:

  • egy targonca átlagos anyagmozgatási teljesítménye (tkm/vizsgált időszak),
  • a targoncák átlagos időbeni kihasználtsága (%),
  • egy raktári megrendelés komissiózásának időigénye (h/megrendelés) .

Gazdaságossági mutatószámok különböző teljesítményekre illetve azok egységeire vetített logisztikai költségek. Pl.: egy megrendelés költsége [Ft/megrendelés], egy rakodólapos rakomány szállítási vagy tárolási költsége [Ft/rakodólapos rakomány].

Minőségi mutatószámok a logisztikai teljesítmények minőségét, a logisztikai szolgáltatások színvonalát jellemzik. Pl.: a hiányos be- vagy kiszállítások aránya, a késedelmes be- vagy kiszállítások aránya, a balesetek, árukárok előfordulási gyakorisága, egy megrendelés kiszállításának átlagos időtartama.

A mutatószámok a felhasználás céljától függően meghatározhatók valamely vállalati logisztikai alrendszerre, részlegre (pl. alapanyag raktár, csomagoló) vonatkozóan (lokális mutatószámok), vagy ezek kumulálásával vagy súlyozásával az egyes egységekre vagy akár az egész vállalatra vonatkozóan (globális mutatószámok).

A vállalati logisztikai rendszerek értékelésekor célszerű külön meghatározni: a beszerzést, az anyagmozgatást, a raktározást, komissiózást és az elosztást jellemző mutatószámokat. Ezt figyelembe véve a vállalati logisztikai mutatószám-rendszer például a 1.2.-6 ábra szerinti mutatószám csoportokból építhető fel. A mutatószámok részletes ismertetésére és meghatározási módjára nem térünk ki, de tájékoztatásul a 1.2-6. ábra minden mutatószám-csoport jellemzésére egy-egy példát mutat be.

A logisztikai rendszerek működése

Stratégiai tervezés a logisztikában

A vállalati stratégia sajátos összekötő kapocs a vállalat hosszú távú céljai (küldetése) és a vállalat napi gyakorlata között. Ezért a vállalati stratégia a gazdálkodó szervezet alapvető céljainak alárendelten létezik és abból vezethető le.

A stratégiai gondolkodás és az erre alapozott stratégiai tervezés keretet ad az elérni kívánt célok és a felhasznált eszközrendszer összhangjának megteremtéséhez. Így elkerülhetők a felesleges kitérők, a nem kellő mértékben koordinált gazdasági lépések, a sikertelen, gyakran eleve kudarcra ítélt kezdeményezések. Más szóval a stratégia olyan fejlődési pálya kijelölését jelenti, amely ésszerű mértékűre szűkíti le a vállalat számára rendelkezésre álló mozgásteret.

About Author

Avatar

Komment