Azért a Pareto-elemzéshez, igen sok adatra van szükség. Az adatok pedig hosszú adatgyűjtéssel és elemzéssel jutnak a priorizálás szintjéig. És mi van, ha mi magyarok unortodox módon letörjük a rabigát és nem alkalmazzuk a Pareto-elemzést?
Semmi.
Van sok más módszer is, amelyek közül talán az egyik legegyszerűbb a PRIORITÁS-MÁTRIX.

Az eszköz alkalmazásának főbb lépéseit egy folyamatoptimizálásra választandó folyamat meghatározásán keresztül mutatjuk be:

1. lépés: A folyamatok meghatározása (pl. vevővel kapcsolatos-, irányító-, támogató folyamatok)

2. lépés: Meghatározzuk azokat a jellemzőket, melyek alapján egy folyamatot kulcsfontosságúnak ítélünk. Ahhoz, hogy a különbözőképen számszerűsíthető és a nem számszerűsíthető jellemzőket egységesen tudjuk a folyamathoz korrelálni az egyes jellemzők értékelési skáláit egységes skálatípushoz kell igazítanunk. Ez a skálatranszformáció.

Megjegyezzük, hogy mindezek ún. felső küszöbértékhez igazított tulajdonságok, vagyis a legnagyobb értékük a transzformált skálán is a legnagyobb értéket veszi fel. Vannak persze alsóküszöbbel, illetve optimum értékkel rendelkező tulajdonságok is. pl:

3. lépés: Megvizsgáljuk a kapcsolatot az adott folyamat és a folyamatszempont között, illetve értékeljük annak szorosságát (pl.: a fenti transzformált skála esetében; 1-kis korreláció, 3-közepes kapcsolat, 9-szoros kapcsolat);

4. lépés: Az egyes folyamathoz tartozó számokat soronként összeadjuk; a kapott számadatokat sorba rendezzük, mely egyben a folyamatok fontossági sorrendjét is jelenti

5. lépés: Meghatározzuk azokat a folyamatokat, melyek az optimalizálási projekt hatókörét képezhetik