Stratégiai tervezés

Ahhoz, hogy megállapíthassuk, egy baleset munkabaleset-e szükséges, hogy ismerjük annak fogalmát, illetve különbséget tudjunk tenni a munkavállalót érő egyes balesetek között.

Mvt. 87. §

1/A. Baleset: az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz.

3. Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.

Vagyis a munkaáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosításáért és azok folyamatos ellenőrzéséért.
 

A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri.

Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt.
 

Súlyos az a munkabaleset, amely

a) a sérült halálát (halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított egy éven belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette), magzata vagy újszülöttje halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását;

A fentiek értelmében, ha pl. a munkabaleset következtében kórházba kerülő munkavállaló a kórházi ellátása során embólia miatt elhalálozik.

b) valamely érzékszerv (vagy érzékelőképesség) és a reprodukciós képesség elvesztését, illetve jelentős mértékű károsodását okozta;

c) orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást;

d) súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek);

e) beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulást, bénulást, illetőleg elmezavart okozott.

Az egyes balesetek között lényeges különbségek vannak, melyek a kártalanítás, a táppénz és egyéb jogok és kötelességek tekintetében jelentősen eltérnek egymástól.

 

Egy munkavégzéssel összefüggő baleset alapvetően lehet munkabaleset, illetve üzemi baleset, vagy a kettő egyszerre.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. Törvény (továbbiakban: Ebtv.) az egészségbiztosítás, szolidaritás szempontjából minősíti a baleseteket, a következők szerint:

  • Ebtv. 51. § (1) Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár.
  • (2) Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg.

Ebtv. 52. § (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri.

(2) A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának (munkaképesség-változásának) az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb orvosi vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte.

(3) 09 Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett.

(4) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, üzemi baleseten a foglalkozási betegséget, üzemi baleseti sérültön a foglalkozási betegségben megbetegedettet is érteni kell.

 

Ebtv. 53. § (1) Nem üzemi baleset az a baleset, amely

a) kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy

b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy

c) a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során

történt.

(2) Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem jogosult.

Az 1. ábra a munkabaleset és az üzemi baleset összefüggéseit mutatja be.

Munkavégzés során bekövetkező balesetek azonosítása

Amennyiben egy baleset szervezett munkavégzés során éri a munkavállalót, az alapvetően munkabaleset. Amennyiben ez a munkavállaló pl. engedély nélküli tevékenysége során (pl. ebédre elszökés) történik, akkor a baleset nem üzemi baleset, ellenkező esetben igen. Emellett azonban marad munkabaleset, hiszen a munkáltató kötelessége felügyelni a munkavállalót. Amennyiben a munkáltató ebédszünetet engedélyez és kijelöli annak elfogyasztásának helyét, akkor az ebédidőben történő baleset munkabaleset és üzemi baleset is, de ha nem jelöli ki a helyet, akkor nem munkabaleset, de üzemi baleset (kivéve, ha az ebédből visszafelé, alkoholos befolyásoltság miatt történik a baleset).
 

A munkavállalók teendői baleset esetén

Elsősegélynyújtás és indokolt esetben a mentők értesítése (indokként szolgál, ha a sérült azonnali egészségügyi ellátásra szorul és rossz megérzésünk támad, bizonytalanok vagyunk)

A sérült, illetőleg a balesetet észlelő személy köteles a balesetet a munkát közvetlenül irányító személynek haladéktalanul jelenteni. (Mvt. 66. § (1))

A helyszín biztosítása további intézkedés (a baleset kivizsgálása) lefolytatásához
 

Munkabalesetek

A munkabalesetek súlyosság szempontjából három kategóriába sorolhatók.

I. munkaképtelenséggel nem, vagy legfeljebb 3 napig tartó munkaképtelenséggel járó balesetek.

II. három napot meghaladó munkaképtelenséggel járó balesetek

III. súlyos munkabalesetek.

Az Mvt. 87§ 5/A. bekezdése határozza meg a munkaképtelenség fogalmát: „az a munkavállaló, aki a balesettel vagy egészségkárosodással összefüggő és gyógykezelést igénylő állapota miatt munkát nem tud végezni, függetlenül attól, hogy erre az időtartamra táppénzben részesül vagy sem.”

Fontos szabály, hogy valamennyi munkabalesetet ki kell vizsgálni, ide tartoznak az ún. kvázi-balesetek is. Utóbbi olyan esemény, amelynek során egészségkárosodás, kár, sérülés vagy egyéb veszteség nem történik, de történhetett volna.

A munkáltatónak valamennyi munkabalesetet nyilvántartásba kell venni (az Mvt. 64 § (3) és a Vhr. 5 § szerint), és még a kvázi-balesetek esetén is az újbóli előfordulás ellen megelőző intézkedést kell tennie.

Sokszor a munkavállaló és a munkáltató részéről is tapasztalható, hogy a kisebb sérüléseknek nem tulajdonítanak jelentőséget, pedig a nem kellően szakszerű ellátás, gyógyítás komoly következményekkel járhat még egy apró sérülés esetén is.

Mivel jogszabály nem rendelkezik az I. kategóriába eső munkabalesetek kivizsgálásáról, így annak szabályozása a munkáltatónak a belső eljárásrendjében (pl. MVSZ-ben) ajánlott rögzíteni.
 

A munkabalesetek kivizsgálása minden esetben szakfeladat, a munkavédelmi megbízott, illetve a foglalkozás-egészségügyi orvos feladata.
 

A munkáltató kötelessége munkabaleset esetén:

Vhr. 5. § (1) A munkáltató minden munkabalesetet, ideértve a bányászati munkabalesetet is (a továbbiakban együttesen: munkabaleset), a bekövetkezését követően köteles haladéktalanul nyilvántartásba (a továbbiakban: munkabaleseti nyilvántartás) venni.

(2) A munkabaleseti nyilvántartás - az Mvt. 64. § (3) bekezdésében megjelölteken túlmenően - az alábbi adatokat tartalmazza:

a) a munkabaleset - minden évben 1-es sorszámmal kezdődő - számát;

b) a sérült munkakörét;

c) a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét, rövid tényállását;

d) a sérült ellátására tett intézkedést;

e) annak tényét, hogy a sérült folytatta-e a munkáját.

(3) A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartását vezető szervezeténél (irodánál) összesítve, és minden területileg elkülönült szervezeti egységénél külön-külön vezetni kell.

Tudásmenedzsment

Vhr. 6. § (1) A munkaképtelenséget okozó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálni. A vizsgálat megállapításait a 3. számú mellékletben foglaltak szerint olyan részletesen kell rögzíteni (pl. tanúk meghallgatásáról készült jegyzőkönyvvel, helyszínrajzzal, fényképpel), hogy az alkalmas legyen a baleset okainak felderítésére és vita esetén a tényállás tisztázására.

(2) Az (1) bekezdésben leírt vizsgálat dokumentációját a munkabaleseti nyilvántartásban szereplő sorszámmal kell ellátni. Ezt a sorszámot a munkabaleseti jegyzőkönyvön is fel kell tüntetni.

Vhr. 7. § A súlyos munkabalesetet (ide nem értve a bányászati munkabalesetet) a munkáltatónak - telefonon, telexen, telefaxon vagy személyesen - azonnal be kell jelentenie a rendelkezésre álló adatok közlésével a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség baleset helyszíne szerint illetékes területi szervének. A bányászati munkabalesetet a bányatörvényben és végrehajtási jogszabályaiban előírtak szerint kell bejelenteni.

Vhr. 8. § (1) A kivizsgálás során nyert adatokat, tényeket a 4/a. számú melléklet szerinti „munkabaleseti jegyzőkönyv”-ben, a munkabalesetből eredő munkaképtelenségnek a beküldési határidőt követően megállapított időtartamát a 4/b. számú melléklet szerinti „módosító munkabaleseti jegyzőkönyv”-ben (a továbbiakban együtt: jegyzőkönyv) kell rögzíteni. Ha a sérült állapota vagy a baleset jellege miatt a vizsgálatot az adatszolgáltatás időpontjáig nem lehet befejezni, akkor azt a jegyzőkönyvben meg kell indokolni.

(2) A jegyzőkönyvet minden sérültről külön-külön, az 5. számú mellékletben foglaltak alapján kell kiállítani.

Vhr. 9. § A munkáltató köteles a kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzőkönyvet

a) a sérültnek, halála esetén közvetlen hozzátartozójának;

b) a halált, illetve a három napot meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabalesetről a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség, illetve a Magyar Bányászati Hivatal (a továbbiakban: MBH) baleset helyszíne szerint illetékes területi szervének;

c) külföldi kiküldetés, külszolgálat esetén a magyarországi székhelyű munkáltató magyar munkavállalójának a b) pont szerinti munkabalesetéről a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség, illetve az MBH - munkáltató székhelye szerint illetékes - területi szervének;

d) a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az illetékes egészségbiztosítási pénztárnak (kirendeltségnek).

Vhr. 10. § (1) Az a munkáltató köteles a munkabaleset kivizsgálására, bejelentésére és nyilvántartására vonatkozó előírásokat teljesíteni, amely (aki) a sérültet szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatja.

(2) Ha a munkabaleset tanulót, hallgatót a szakképesítése megszerzéséhez szükséges gyakorlati képzés során nem a nevelési, oktatási intézményben éri, munkáltatón az őt foglalkoztatót kell érteni. Ettől az intézmény és a foglalkoztató szerződésben eltérhet. A foglalkoztató munkáltató minden munkabaleset esetén köteles erről a nevelési, oktatási intézményt értesíteni, és annak a kivizsgálásban való részvételét lehetővé tenni.

(3) Belföldön más munkáltatóhoz történő kirendelés (kiküldetés) esetén a munkabaleset kivizsgálásával, bejelentésével és nyilvántartásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért - a kirendelő (kiküldő) munkáltató értesítése mellett - a sérült munkáját közvetlenül irányító munkáltató a felelős.

A balesetek többsége elkerülhető irányítás, együttműködés, és felügyelet esetén!

Ossza meg ezt a bejegyzést közösségi oldalán!