Általánosan, a különböző erőforrások (szállítóeszközök, rakodóeszközök, tárolórendszerek, humán erőforrás) kapacitásszükségleteinek meghatározásakor figyelembe kell venni a logisztikai erőforrásokra vonatkozó adatbankot:
– erőforrásonként meg kell adni, hogy az alapfunkciójában megjelölt feladatkörében milyen kapacitás, teljesítőképesség érhető el,
– ki kell dolgozni, hogy az egyes logisztikai erőforrások az alapfunkciókon kívül milyen más feladatokat tudnak elvégezni, az egyes átállások milyen többlet idő és költségráfordításokkal járnak,
– elemezni kell, hogy a hiányzó logisztikai erőforrások pótlását szolgáló beruházási, bérlési vagy outsourcingba adási változatok lehetségesek-e és ha igen, milyen többlet ráfordításokat eredményezhetnek,
– vizsgálni kell, hogy a fölöslegessé vált logisztikai erőforrások külső hasznosításának milyen változatai lehetnek és ezek milyen veszteségcsökkenést vagy nyereséget hozhatnak.
Első megközelítésben a logisztikai erőforrások kapacitásának meghatározásával a ráfordítások elemzésével foglalkozunk.
Célunk az, hogy a kiépített logisztikai erőforrásokhoz kapcsolódó költségeket a minimumon tartsuk. Nyilvánvaló, hogy ha a saját logisztikai erőforrások fajlagos költsége egyenletes terhelés esetén kisebb, mint a külső logisztikai erőforrás fajlagos költsége, akkor ilyen esetben az adott típusú logisztikai kapacitást teljes mértékben ki kell építeni. Ellenkező esetben a logisztikai kapacitást külső vállalattól kell vásárolni, vagyis az adott tevékenységet, ha lehetséges, outsourcingba kell kiadni. Általános esetben a saját működtetéshez és az outsourcinghoz tartozó költségek alakulása a következő ábrán látható.
Egy adott logisztikai erőforrás esetén a teljes költség várható értéke egy adott időszakra három költségkomponenst tartalmaz, a fenntartási, üzemeltetési és az erőforrások hiányából adódó veszteségköltséget, melyet bérleti költségekkel reprezentálunk:
ahol:
x a kapacitás igényt,
C0i az optimális kiépítendő erőforrásszámot,
Cimax a kapacitásigény maximumát jelöli.
A fajlagos fenntartási, üzemeltetési és bérleti költségek különböző komponensei általában jól jellemezhetők hiperbolikus függvényekkel, de néhány esetben, jellemzően szakaszos működésű eszközök esetén ez nem igaz. Ha azonban a komponenseket összegezzük, figyelembe véve a különböző határköltségeket, mindhárom fajlagos költségfüggvény közelíthető hiperbolikus függvénnyel.
Így a vizsgált fajlagos költségfüggvények általános alakja:
- Li=sai: saját kiépítésű i-edik logisztikai kapacitás kihasználástól független, időegységre vonatkozó állandó költsége;
- Li=süi: saját kiépítésű i-edik logisztikai kapacitás időegységre vonatkozó üzemeltetési költsége;
- Li=ki: az igényelt külső i-edik logisztikai kapacitás bérleti vagy veszteség költsége.
Mivel tapasztalati adatok egyenlőre még nem állnak rendelkezésre, példaként bemutatható egy elméleti eset, amikor a logisztikai erőforrásokra vonatkozó igények normális eloszlással közelíthetők. ( A 0 alatti és a Cimax feletti kapacitásigények előfordulásának valószínűségét elhanyagolhatónak tekintjük, m az igények várható értékét, S(szigma)a szórását jelöli.) Ekkor a teljes költség várható értéke az i. logisztikai erőforrásra vonatkozóan:
A minimális és maximális tárolókapacitás igényt, az igény eloszlásának, és a fajlagos költségek jellemzőit illetve a kapott eredményeket konkrét értékekkel az 1. táblázat mutatja. (A 0-tól kisebb és a Cimax-tól nagyobb kapacitásigények előfordulásának valószínűsége a példában 0,02324, ezt elhanyagolhatónak tekintjük). A 0. sor tartalmazza az alapadatokat, az 1.,2.,3.,4. sorban külön-külön változtatjuk a fajlagos költségfüggvények paramétereit, majd az 5.,6., sorban az igények várható értékét és szórását. Látható, hogy ha az alapesethez képest változtatásokat hajtunk végre a fajlagos költségfüggvények és az eloszlás jellemzőiben, az optimális kapacitás mindig a megfelelő irányban változik. Csökken az outsourcing (ha lehetséges, ha nem, a veszteség) nagysága, azaz az optimum növekszik, ha a fajlagos fenntartási és az üzemeltetési költség első komponensét csökkentjük, valamint a várható értéket növeljük, míg az outsourcing szerepe növekszik, ha a bérleti költséget illetve az igények szórását csökkentjük.
Az ábrák az összköltséget mutatják a kapacitásigény függvényében.
Az ábrákból a következők állapíthatók meg:
- az alapadatok esetén az optimális kapacitás a minimális 0 és a maximális 800 közé esik (455),
- ha az outsourcing fajlagos költsége az átlagostól nagyobb, akkor a kapacitásigény függvényében csökken az összköltség, nagyobb optimális kapacitásnál adódik a legkisebb költség, az outsourcing szerepe minimálisra csökken (3.eset),ha az outsourcing fajlagos költsége az átlagostól kevesebb, akkor a 3. ábrával ellentétes módon enyhén növekszik az összköltség, a legkisebb összköltség a legkisebb kapacitásnál adódik (4.eset).
TÖLTSE LE KAPCSOLÓDÓ ANYAGUNKAT!
