A logisztika fogalmától a vállalkozások költséghatékony működéséig, minden, ami a logisztika alapjairól tudni kell. Dr. Benkő János jegyzetéből kiderül, hogy a logisztika több, mint áruszállítás, sőt a vállalkozások összes folyamatában jelen van.

1. Logisztika

Bármilyen szervezetről vagy vállalatról legyen is szó, a benne zajló folyamatok között anyagi természetűek mindig előfordulnak. Az anyagi áramlások egyes esetekben a vállalat küldetésének hordozói, ilyenek a szállítmányozók, fuvarozók stb., más esetekben az anyagi folyamatoknak csak kiegészítő funkciói vannak, pl. egy kórházban, ahol az anyagáramlás fontos, de nem tartozik a tevékenység lényegéhez. A vállalat működéséhez természetesen nemcsak az említett belső, hanem külső, a vállalatok közötti anyagi jellegű kapcsolatok is hozzátartoznak. A vállalatok e folyamatokon keresztül kapcsolódnak be a gazdaság egészének anyagi vérkeringésébe.

Anyagi folyamatok

Az anyagi folyamatok a tér és az idő szakaszosan folytonos függvényei. A szakadások alapvető okai a munkamegosztás és a termelés szakosodása, amelyek térbeni és időbeni különbségeket eredményeznek a termelésben és az elosztásban. Mindezek miatt az anyagokat, félkész- és késztermékeket el kell juttatni az egyik helyről a másikra, továbbá ha azt akarjuk, hogy a szakadási pontokon a kapacitás különbségek miatt ne legyenek fennakadások, a termékek bizonyos készletét fel kell halmozni.

Anyagáramok

Az anyagáramok, a készletek, és az ezeket mozgásba hozó információk áramlásának vizsgálata, elemzése, irányítása ma már önálló tudomány, amit logisztikának nevezünk. A logisztikai menedzsment egy olyan unikum, amely az egyik legrégibb és az egyik legújabb vállalati tevékenység. A logisztika körébe tartozó tevékenységek: beszerzés, elosztás, szállítás, anyagmozgatás, raktározás, készletgazdálkodás, stb. a termelés szakosodása óta ismertek, és nehéz lenne olyan termelési vagy marketing tevékenységet említeni, amely ne igényelne, vagy korábban ne igényelt volna logisztikai támogatást. Napjainkban ezért nem maguk a tevékenységek jelentik az újdonságot, hanem logisztika szó mögött rejlő filozófia, ami a logisztika folyamatok irányításának integrált, rendszerszemléletű közelítése az ellátás, termelés és elosztás költségeinek csökkentése érdekében.

1.1. A logisztikai alapfogalmak

1.1.1. A logisztika eredete

A logisztika szó eredetét és korát illetően az etimológusok véleménye változó és nem egységes. A legutóbbi kutatások a görög logos=értelem szóból származtatják. Első megjelenését Kr.e. első évszázadra teszik. A szó eredetét kutatók 15-20 évvel ezelőtt a logos és a logisztika szavak közötti kapcsolatot kizárták, és a francia loger=lakni, illetve az ehhez hasonló jelentésű angol lodge=elszállásolni igékből származtatták.

Az újabb források szerint a római légiók elszállásáról és élelmezéséről a logistas-ok gondoskodtak. VI. Leó bizánci császár a harcászatról szóló művében sok tekintetben a maihoz hasonlóan értelmezte a logisztikát. A császár munkájában kiemelt fontosságú elemként említi a katonák zsoldját, a hadianyag ellátást és a fegyverzetet, a szervezést, a hadsereg szükségleteinek előrejelzését és megfelelő szintű kielégítését.

A Háború művészetének kézikönyve

A logisztika történetében mérföldkő báró Henri Jomini, katonaíró, svájci származású francia tábornok tevékenysége, aki a napóleoni háborúk idején Michel Ney marsal vezérkarának tagjaként Franciaország szolgálatában állt. Később I. Miklós orosz cár katonai tanácsadójaként az orosz Katonai Akadémia megalapítója. A Háború művészetének kézikönyve, (1836) című művében csaknem a mai értelemben írt a logisztikáról. A logisztika szóval elsősorban az ellátás, az utánpótlás terve­zés és irányítás tudományát illette, és a logisztikát a katonai biztonság fontos eszközének és a hadtudomány önálló ágának tekintette. Az angol nyelvű katonai szakirodalomban a 19. század végén -feltételezhetőleg Jomini munkásságának köszönhetően- a tengeri flotta ellátásával kapcsolatos tevékenységek gyűjtőfogalmaként jelent meg a logistics szó. A kifejezés az abesszíniai háború idején (1935-36) az olasz sajtóban is felbukkant.

Modern logisztika

A modern logisztikában rejlő lehetőségeket az Észak-Amerikától mindig távol harcoló amerikai hadseregben ismerték fel először. A logisztika fontos szerepet játszott a második világháborúban, majd később a koreai és a vietnámi háborúkban, de kiteljesedése a közelmúltban vívott Öböl-háborúban következett be.

A civil szférában jóval később, a XX. század közepén jelent meg. A második világháborút követő konjunktúra, majd az ezt követő recesszió következtében kialakult gazdasági helyzet arra a következtetésre juttatta a közgazdászokat, hogy a piacon nem elég jó minőségű termékekkel megjelenni, hanem annak elérhetőségét is megfelelően kell biztosítani. A piacon hosszútávon csak az lehet sikeres, aki a fogyasztók adott pillanatban jelentkező igényeit rugalmasan és a lehető leggyorsabban tudja kielégíteni. Ez a felismerés ösztönözte először a disztribúció (elosztás) majd később az integrált logisztika tudomány a kialakulását.

A fejlődés

A logisztika fejlődésének kedvező feltételeket teremtettek a közelmúltban kifejlesztett új tudományos elméletek (rendszerelmélet, információelmélet, stb.), módszerek, eljárások és technikák (operációkutatás, informatika, számítástechnika stb.)

A tudomány fejlődésének és a termelésben bekövetkezett változásoknak köszönhetően az elmúlt években a logisztika felértékelődött. A logisztika ma kiemelkedő jelentőséggel bír a gazdaságban, mivel működőképessége, színvonala meghatározó a vállalatok versenyképessége szempontjából.

1.1.2. A logisztika értelmezése, célja és feladata

A nemzetközi és a hazai szakirodalomban a logisztikának számos egymáshoz hasonló definíciója és értelmezése található, ezeket a [12] és [22] források elemzik és rendszerezik.

Ballou-féle értelmezés

A közgazdász szerzők általában nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a mikrogazdasági rendszerek közötti üzleti folyamatoknak, a marketing és az üzleti logisztikának. A hangsúlyt a vállalatok közötti anyagáramlás és az elosztás működtetésére és szervezésére helyezik, például Ballou (1987):

„A logisztika feladata az anyag beszerzéstől a végső fogyasztásig terjedő anyagáramlásban előforduló valamennyi szállítási, rakodási, tárolási tevékenység megszervezése és ellenőrzése azzal a céllal, hogy az anyagi eszközök a legkisebb ráfordítással jussanak el rendeltetési helyükre.”

A műszaki háttérismeretekkel felvértezett mérnökök, nem vitatva a közgazdászok álláspontját, egyaránt a logisztika részének tekintik az üzemen belüli és kívüli anyagáramlások tervezését, szervezését, irányítását és ellenőrzését, beleértve annak az eszközrendszernek a kiválasztását és működtetését is, amely nélkül a folyamatok soha nem realizálódnának.

Jünemann-féle értelmezés

A német iskola egyik kiemelkedő képviselője Jünemann (1989) a következő definíciót adta: „A logisztika anyagok, személyek, energiák és információk rendszereken belüli áramlásának tervezésével, szervezésével, irányításával és ellenőrzésével foglalkozó tudomány.”

A magyar nyelvű szakirodalomban a 70-es években tűnik fel első ízben a logisztika kifejezés. Kezdetben az anyagmozgatási folyamatok vizsgálatával összefüggésben említették, és csak később szélesítették a fogalmat. Ekkor alakultak ki -döntően német és angol szakirodalmi forrásokra támaszkodva- a logisztika első magyarországi definíciói.

Felföldi-féle értelmezés:

Ezek közé tartozik az egyik hazai úttörő Felföldi (1976) meghatározása: „A logisztika alatt napjaink nemzetközi szakirodalma anyagok, energiák, információk (esetleg személyek) rendszereken belüli és rendszerek közötti áramlásának létrehozásával, irányításával és lebonyolításával kapcsolatos tevékenységeket érti. A logisztika a szállításon, raktározáson és az ezekkel kapcsolatos rakodásokon kívüli, például a csomagolással és a telephely megválasztásával kapcsolatos tevékenységeket is magában foglalja.”

Végső álláspont

A logisztika hazai értelmezői azonban nem elégedtek meg a német és az angol felfogás ötvözésével, hanem bővítették is azoknak az ismereteknek és tevékenységeknek a körét, amelyek a mai tudásunk szerint a logisztikához tartoznak. A fogalom kiterjesztése egyrészt azzal magyarázható, hogy a korai német és angol definíciók előzmények nélkül és egymástól függetlenül születtek, másrészt a termelésirányítás fejlődésének köszönhetően a logisztika ma sokkal szélesebb területet fed le, mint a 70-es években. A logisztika ma átfogja és koordinálja az összes anyagáramlás tervezéssel, irányítással és megvalósítással kapcsolatos tevékenységeket a nyersanyag előállítástól a késztermék felhasználásáig, sőt a hulladék feldolgozásig terjedő teljes termelési értékesítési -fogyasztási láncban.

1.1.3. A modern logisztika a vállalkozások rendszerében

A bemutatott értelmezések alapján a logisztika feladata az anyagok és az információk rendszeren belüli és rendszerek közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése, valamint a vizsgált rendszerben adódó feladatok megoldásához és végrehajtásához szükséges tárgyi feltételek megteremtése. Ez jelenti az anyagok áramoltatását a termelő vagy feldolgozó helyekre, beleértve ebbe az üzemen belüli mozgásokat is, és a késztermékek eljuttatását a fogyasztókhoz a disztribúciós csatornákon keresztül.

Anyagok

Az anyagok, az adott anyagáramlás tárgyai ebben az értelmezésben lehetnek nyersanyagok, alapanyagok, alkatrészek, félkész-termékek, késztermékek, fogyasztási cikkek stb.

Információk

Az információk az anyagra (választékára, mennyiségére, minőségére, stb.), az áramlásra (helyére, időpontjára, intenzitására, módjára, stb.) és az anyagáramlásban közreműködő elemekre (szervezetekre, emberekre, eszközökre, stb.) vonatkoznak. Az információk általában az anyagáramláshoz kötődnek, időrendben megelőzve, kísérve és/vagy követve azt, ami nem zárja ki, hogy a logisztikai rendszerben léteznek olyan információk is, amelyek nem közvetlen az anyagáramokra vonatkoznak. Az információk informatikai rendszerbe integrálódva biztosítják az anyagáramlás irányítását és megteremtik az optimalizálás lehetőségét.

A rendszer

A rendszer általános és relatív fogalom. A rendszer hierarchia elve azonban lehetőséget ad arra, hogy a gyakorlati problémák megoldása céljából egy-egy önmagában is bonyolult részrendszert lehatároljunk. Például a nemzetgazdasági környezetben ilyen részrendszereknek tekinthetők azok a gazdasági szervezetek, amelyek feladataik megoldásához környezetükből erőforrásokat vesznek fel.

A gazdasági szervezetek legfontosabb jellemzői:

• olyan rendszerek, amelyek meghatározott gazdasági célok elérése érdekében működnek;
• társadalmi szükségletek határozzák meg kialakulásukat, működésüket és megszűnésüket;
• a munkamegosztás révén anyagi és szellemi erőforrások koordinálásával jönnek létre és működnek;
• emberi társulások, ezért a legfontosabb elemük az ember;
• belső vezérlőfunkciójukat a vezetés gyakorolja.

Gazdasági szervezetek csoportosítása

A gazdasági szervezeteket csoportosíthatjuk az ellátott feladat szerint (mezőgazdasági, építőipari stb. szervezetek), valamint a gazdaságban elfoglalt helyzetük szerint. Az utóbbi ismérv alapján beszélünk makro- és mikrogazdasági szervezetekről. A második kategóriába tartoznak a számunkra legfontosabb vállalatok.

A gazdasági szervezetek lényegéből fakad, hogy működésük során, különböző belső és külső hatások következtében, folytonos változásokon mennek keresztül, amit a bennük végbemenő számszerűsíthető állapotváltozásokkal lehet kifejezni. Például, ha egy termelő vállalat működését egy rövid időszakban vizsgáljuk, akkor számos állapotváltozást tapasztalunk: anyagok beszállítása, raktározása, felhasználása, gépek meghibásodása, új gépek beállítása, a munkaerő létszámváltozása, új termék gyártása stb. Az állapotváltozások sorozatai folyamatokat alkotnak. A logisztika rendszerbeli szerepének tisztázásához célszerű ezeket a folyamatokat két alrendszerbe sorolni, reál- és irányítási szférába.

Reálszféra

A reálszférában zajló folyamatok a rendszer főfolyamatai, amelyek során a szükséges erőforrások bekerülnek a rendszerbe, ezeket a célkitűzéseknek megfelelően átalakítják, majd az átalakítás eredményeként létrehozott termékek kikerülnek a rendszerből.

A bonyolult, gyakran sztochasztikus viselkedésű gazdasági folyamatok összehangolása, működtetése, fenntartása és továbbfejlesztése az irányítási szférában működő vezetés feladata.

Irányítási szféra

Az irányítási szférában tehát különböző vezetési és a vezetést segítő folyamatok játszódnak le, amelyek a gazdasági rendszer (pl. vállalat) működését hivatottak biztosítani. Az irányítási szféra bemenetei a reálszférából és a környezetből beáramló információk (a rendszerbe belépő anyagokról, energiáról, munkaerőről, a rendszerből kilépő termékekről, illetve a vevőkről, a szállítókról, a piaci viszonyokról, stb.). Kimenetei a reálszférába, illetve a környezetbe kiáramló információk (stratégiai, taktikai tervek, utasítások, a vevők tájékoztatása a termékválasztékról, minőségről, stb.).

A vállalati logisztika területei

A logisztikai célkitűzések megvalósításra kidolgozott és alkalmazott eljárások döntő mértékben hozzájárulhatnak azoknak a hiányosságoknak a kiküszöböléséhez, amelyek negatívan hatnak egy-egy gazdasági szervezet működésére és versenyképességére.

Az ellátás (beszerzés) és elosztás területén ilyen negatívumok: a hosszú szállítási idők, a magas szállítási és raktározási költségek, a rugalmatlan szállítási kapcsolatok, a nagy anyagveszteségek stb.

A termelés területén: a hosszú átfutási idők, a rugalmatlanság, a folyamatelemek (technológiai, anyagmozgatási, tárolási stb. műveletek) illesztési pontatlansága, a szükséges információk hiánya vagy pontatlansága stb.

A kapcsolódási helyeken: a nem összehangolt szállítási tech­nológiák, a nem összehangolt információs technológiák, a nem kompatibilis számítógépek alkalmazása stb.

Logisztikai folyamatok

A logisztikai folyamatok úgy is tekinthetők, mint a termelés kezdő és befejező műveletei: az anyagok, alkatrészek szállítása a beszerzési helyekről a feldolgozás vagy felhasználás helyére, illetve a feldolgozott termékek mozgatása az elosztás vagy fogyasztás helyére. Az ipari és a mezőgazdasági termelésben a logisztikai operációk nagyon sokféle vállalaton belüli és kívüli mozgatást jelentenek, amelyek végpontjai a további ipari felhasználók, viszonteladók, nagykereskedelmi vállalatok, kiskereskedők vagy a piac egyéb közvetítői.

A logisztika tehát az egyes szakterületekkel való kapcsolata alapján, a gazdasági rendszerek, gazdálkodó szervezetek folyamatainak összhangját teremti meg, és ezzel teszi gazdaságosabbá a rendszerek működését. A gazdasági rendszer, gazdálkodó szervezet lehet ipari, kereskedelmi vagy szolgáltató vállalat, mező- vagy erdőgazdasági üzem, kórház, bank, erőmű, bányamű, kutatóintézet, oktatási intézmény, honvédségi alakulat vagy akár egy-egy város üzlethálózata is. Eszerint különböztethető meg többek között vállalati (azon belül ipari, kereskedelmi, közlekedési), kórházi, banki, city stb. logisztika, amikor is az általános feladatokat és célkitűzéseket az adott rendszerre (annak ellátására, hatékony működésére) kell értelmezni.

Bonyolult vállalati rendszerekben -a feladatok differenciálásával összefüggésben- szokás még anyagellátási, termelési és elosztási logisztikáról beszélni (1.1.-1. ábra), attól függően, hogy milyen feladatok megoldását kell támogatni (szervezni, irányítani ellenőrizni). A vállalati rendszerben sajátos környezetvédelmi szempontból kiemelkedő- szerepet tölt be a hulladékkezelési logisztika. Az ellátási, a termelési és a felhasználási/fogyasztási folyamatban keletkező hulladék, valamint az elhasznált termékek (pl. háztartási gépek, gép­kocsik stb.) anyagának, részegységeinek újrahasznosítása (recycling) nemcsak költségcsökkentő, hanem alapanyagforrás -és egyben környezetkímélő tényező is.

A három nagy területhez (anyagellátási, termelési és elosztási logisztika) különböző anyagi és információs folyamatok kapcsolódnak (1.1.-2. ábra).

Anyagellátási logisztika

Az ellátási logisztika (anyagellátás) azért felelős, hogy a szervezet főtevékenységéhez szükséges alap-, segéd-, és üzemanyagok, alkatrészek a 5 M-elvnek megfelelően rendelkezésre álljanak. Ez jelenti az áruk (anyagok, félkész-, késztermékek) beszerzését, rendelését, a különböző földrajzi pontok közötti mozgatását a beszerzés helyétől a gyártó vagy feldolgozó helyig, illetve a beszerzési helytől a nagykereskedelmi vagy kiskereskedelmi raktárig. Az ellátási logisztika

Feladatai:

Az alkalmas anyagellátási stratégiák megválasztása, a beszerzés helyétől a vállalatig terjedő anyagáramlás és az ehhez kapcsolódó információáramlás tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése.

Anyagellátás

A szervezettől függően az anyagellátási folyamat elnevezése különböző lehet. A gépiparban és a mezőgazdasági üzemekben általában anyag- és alkatrészellátásról beszélnek, az élelmiszeriparban a felvásárlás kifejezés honosodott meg, a nagy- és kiskereskedelemben a beszerzés kifejezés használatos. A későbbiekben általánosan az anyagellátás és az ellátás kifejezést használjuk. Hasonlóan az anyag szót is szélesebben értelmezzük, ami jelenthet alapanyagot, alkatrészt, félkész-terméket. A termék alatt pedig az adott vállalkozás további feldolgozásra vagy eladásra váró késztermékét értjük. Így az anyagáramlás az input áramot és a belső mozgásokat jelenti, míg a termékáramlás az output áramlást az üzemtől a vevőig. Alapvető különbség az anyag és a termék között az érték különbözet, ami a gyártás vagy az összeszerelés következményeként adódik az anyag értékéhez.

Az anyagellátás, hasonlóan a később részletezett disztribúcióhoz, úgy tekinthető, mint a kívánatos anyagválaszték elérhetőségének biztosítása a megfelelő helyen és időben. Amíg azonban a disztribúció a vállalaton kívüli mozgásokat, addig az anyagellátás a belső folyamatokat: termelést, gyártást, szerelést, stb. is támogatja. E tekintetben egy integrált termelési láncban ugyanaz a szállítási folyamat az egyik üzemnél disztribúciót, a másiknál pedig anyagellátást jelent.

Összegzés

A logisztikai rendszer a reál- és az irányítási szférában működő alrendszer, amely gondoskodik a termeléshez szükséges anyagok, termékek, energiák és információk rendszeren belüli és kívüli mozgatásáról. Elvontan értel­mezve, a termelés és a fogyasztás különböző helyei olyan pontoknak tekinthetők, ahova, illetve ahonnan anyagok, termékek áramlanak be és ki. Az anyagi áramlás realizálása a logisztikai alrendszer egyik feladata, amely a reálszférában gyakorlatilag három fizikai művelettel: rakodás, szállítás, tárolás (RST folyamatok) valósítható meg. Az RST folyamatok a logisztika anyagáramlást megvalósító alapfolyamatai, amit ún. kiegészítő folyamatok (csomagolás, komissiózás, egységrakomány-képzés és -bontás, ellenőrzés) tesz­nek teljessé. A logisztikai alrendszer azonban nemcsak ezeket a műveleteket, hanem azokat az anyagáramlással kapcsolatos információs folyamatokat, az irányítási szférában hozott tudományosan megalapozott intézkedéseket is jelenti, amelyek az anyagi folyamatok költségeinek minimalizálásával csökkentik a termelés összes költségét. A logisztikai alrendszer tehát nagyon sok ponton kapcsolódik a vállalat egyéb alrendszereihez és a környezetéhez.

Termelési logisztika

A termelési logisztika az alapanyag-raktártól a termelési folyamat különböző fázisain át a késztermék-raktárig terjedő anyagáramlást, tárolást tervezi, szervezi és irányítja.

Feladatai:

A bemenő oldalon az anyagok, a kimenő oldalon a késztermékek készletezése, tárolása, megóvása; az üzemek és munkahelyek közötti anyagmozgatási, tárolási feladatok megoldása. A munkahelyek kiszolgálása. A termelésközi készletekkel való gazdálkodás. A termelési logisztika tehát az anyagok és késztermékek vállalaton belüli mozgatásáért, tárolásáért és készletezéséért felelős. A készletgazdálkodás egyrészt az anyagok és termékek üzemen belüli mozgását követi, adminisztrálja, másrészt a termelési vagy értékesítési program ismeretében gondoskodik a raktári készletek optimális szintjéről.

Sajátossága

A termelési logisztika körébe tartozó belső áramlásoknak van egy olyan lényeges sajátossága, ami megkülönbözteti az anyagellátástól és a disztribúciótól. Mégpedig az, hogy amíg az anyagellátásnak és a disztribúciónak mindig szembe kell néznie a piac bizonytalanságaival, addig a belső áramlások teljesen vállalati kontroll alatt tarthatók. A külső bizonytalansági tényezők, a véletlenszerű vevői döntések, az anyaghiány stb. a belső folyamatokat jelentő termelési logisztikából kiküszöbölhetők. Ilyen módon a belső anyag- és információáramok bizonyos fokig függetleníthetők a befelé és kifelé irányuló mozgásoktól.

Elosztási logisztika

Az elosztási logisztika (disztribúció) felelős azért, hogy a termelőhelyről a késztermék a felhasználóhoz vagy fogyasztóhoz kerüljön.

Feladata:

a késztermék-raktártól a felhasználókig vagy fogyasztókig terjedő termék- és információáramlás tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése.

A vevő vagy fogyasztó a marketingcsatorna utolsó állomása. A termékek elérhetőségének biztosítása a marketingtörekvések alapvető része. Ha ugyanis a termék megfelelő mennyisége és választéka a megfelelő helyen nincs biztosítva, az veszélyeztetheti a teljes marketingtevékenységet. Ez azt jelenti, hogy a disztribúciót, mint a vevő helyben és időben való kiszolgálóját a marketing egyenrangú partnerének kell tekinteni. A disztribúció tehát egy olyan híd, amely fizikailag köti össze a termelőt a vevővel. A fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban a marketingrendszerek támogatására sokféle disztribúciós rendszert alkalmaznak a vállalatok. Lényegében ezek a rendszerek kapcsolják össze a gyártókat, a nagykereskedőket, a kiskereskedőket és a vevőket a marketingcsatornákon keresztül, és gondoskodnak a termékek elérhetőségéről [6].

Hulladékkezelési logisztika

A hulladékkezelési logisztika fordítva, az értékesítési piactól (a vevőktől) a beszerzési piac (a beszállítók) irányába biztosítja az üres egységrakomány-képző eszközök, csomagolóeszközök, az elhasznált termékek, valamint hulladékok áramlását. A hulladékok minél nagyobb arányú újrahasznosítását (recycling-ját) környezetvédelmi és gazdaságossági szempontok indokolják és ösztönzik. Az újrahasznosítás történhet a termék gyártójánál vagy más újrafeldolgozásra szakosodott vállalatnál.

A logisztika a vállalati menedzsmentben

A logisztikai költségek a vállalat működési költségeinek jelentős hányadát teszik ki, becslések szerint elérhetik a bevételek 20-25%-át, ami döntően befolyásolhatja a vállalat versenyképességét. Ezt a tényt a fejlett országokban már a ’70-es évek elején felismerték, és komoly erőfeszítéseket tettek a logisztikai költségek csökkentése érdekében.

A korábbi években az üzleti tevékenységek fókuszában a termelés és a marketing állt, nem tulajdonítottak jelentőséget a fizikai elosztásnak. P. Converse [7] ismert marketingprofesszor meg is jegyezte, az üzleti életnek nagy árat kellett fizetnie azért, mert több figyelmet szentelt a beszerzésnek és az értékesítésnek, mint a fizikai elosztásnak.

Logisztikai részleg

A logisztika hatékony működésének feltétele a logisztikai rendszer irányítására, ellenőrzésére alkalmas önálló szervezeti egység, az ún. logisztikai részleg (osztály, csoport, stb.) létrehozása. A termelési és a marketingmenedzsment mellett a legfelsőbb szinten is megjelenő önálló logisztikai menedzsment kialakítása sok esetben ellenállásba ütközik. Az új vezetési szemlélet ugyanis nemcsak a vállalati tevékenységek irányításáért felelős szervezet struktúrájának átalakítását jelenti, hanem szükségszerűen maga után vonja a hatáskörök megosztását is. A korábban kizárólagosan a termelési vagy a marketingmenedzsment alá rendelt tevékenységeket újra kell csoportosítani, és bizonyos tevékenységekért a logisztikai menedzsmentet kell felelőssé tenni [6].

Modern szemlélet

A legmodernebb szemlélet szerint, mint azt már említettük, az integrált logisztika hatáskörébe tartozik az anyagellátás, a készletgazdálkodás és a fizikai elosztás, illetve az ezekhez szorosan kapcsolódó szállítás, raktározás és rakodás. Természetesen az önállóság nem öncélú, hanem a bemenő oldalon a termelés, a kimenő oldalon pedig a fogyasztó hatékonyabb kiszolgálását jelenti csökkenő összköltség mellett. Ennek előfeltétele a termeléssel és a marketinggel való szoros együttműködés, az információk áramlását biztosító csatornák kiépítése. Ez általában a legfelsőbb irányítás hatáskörébe tartozó ún. interface tevékenységeken keresztül valósul meg [1] (1.1.-3. ábra). Például ilyen tevékenység a termelés és a logisztika között a termelés programozás, a termeléshez szükséges anyagok és eszközök felmérése, vagy a marketing és a logisztika között a vevőszolgálati tevékenység, az árpolitika.

1.2. Logisztikai rendszerek

A logisztikai rendszer, bármely más mesterségesen létrehozott rendszerhez hasonlóan, valamilyen meghatározott cél elérése vagy valamilyen feladat megoldása érdekében tudatosan összeválogatott, meghatározott funkciójú elemek, valamint az ezek között fennálló kapcsolatok rendezett halmaza.

Az elemek az adott rendszer részei, amelyek pontosan definiált tulajdonságokkal rendelkeznek. A kapcsolatok az elemek közötti összefüggések. A rendszer környezete mindazt magában foglalja, ami az adott rendszeren kívül található, de annak működésével valamilyen összefüggésben (pl. anyagáramlási, energiaáramlási, információáramlási kapcsolatban) van. A rendszer és a környezete, valamint az elemek közötti kapcsolatok leírása révén képet kapunk a rendszer működéséről, azaz a vizsgált rendszer és a környezete, valamint az elemek egymásra hatásairól.

A rendszer és a környezete közötti kapcsolatok be- és kimeneti jellegűek. A környezet a bemeneti (input) jellemzőkön és az elemek közötti kapcsolatokon keresztül befolyásolja a rendszer működését, és ezek hatására változnak meg a rendszer kimeneti (output) jellemzői.

A logisztikai rendszerek felépítése

A rendszerek hierarchikusan épülnek fel. Két vagy több azonos szintű rendszer összekapcsolásával magasabb rendű rendszerek állíthatók elő és ezek a magasabb rendű rendszerek még magasabb rendű rendszerekké egyesíthetők. Az elmondottak természetesen fordítva is igazak, amiből adódóan a magasabb rendű rendszerek általában részekre (alrendszerekre) bonthatók, és a vizsgálatok során részrendszerként kezelhetők. Például a magasabb rendű rendszer olyan környezetnek is tekinthető, amelyben az adott alrendszernek működnie kell.

Elemzés

Létező logisztikai rendszerek elemzésekor a rendszerszemlélet egyrészt lehetővé teszi a különböző logisztikai rendszerek egységes fogalmakkal való leírását. Másrészt olyan összefüggések, kapcsolatok feltárását, amelyek elszigetelt vizsgálat esetén csak nehezen vagy egyáltalán nem ismerhetők fel. Az új rendszerek kifejlesztésekor vagy a meglevő rendszerek korszerűsítésekor a rendszerszemléleten alapuló döntési modellek alkalmazásával elkerülhetjük a szuboptimális megoldásokat, illetve növekszik a rendszer egésze szempontjából globális optimum megtalálásának az esélye. A rendszerszemlélet tehát az összefüggésekben való gondolkodásra kényszerít.

1.2.1. A logisztikai rendszerek jellemzése és főbb csoportjai

A logisztikai rendszerek keresztmetszeti funkciót töltenek be, általában több szervezési, technológiai vagy jogi szempontból különálló alrendszert kapcsolnak össze. Feladatuk az egyes alrendszerek közötti integrált anyag- és információáramlás megvalósítása. A főbb csoportjaik a makro-, a mikro- és a metalogisztikai rendszerek (1.2.-1. ábra) [18].

A makrologisztikai rendszerek

A makrologisztikai rendszerek egy ország, egy értékesítési, illetve fogyasztói vagy egy gazdasági körzet határain belül helyezkednek el, és az adott nemzetgazdaság, illetve egy gazdaságilag homogénnek tekinthető régió logisztikai folyamatainak és tevékenységének összességét jelentik. A makrologisztika szervesen kapcsolódik a vállalkozások logisztikai rendszeréhez, és ebből adódóan, a fejlettsége meghatározza a vállalkozásokon belül folyó logisztikai tevékenységek színvonalát.

Közlekedés

A makrologisztikai rendszerek közül a közlekedés kiemelt jelentőségű. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon –hasonlóan a világ számos más államához- csökkent a szállítandó áruk mennyisége. Ennek oka, hogy korszerűsödik a gazdaság szerkezete, teret vesztenek a nagy volumenű tömegáruk szállítását igénylő anyagigényes termelő ágazatok. Ezzel egyidejűleg nő a nagyobb hozzáadott értékű, de kevésbé szállításigényes áruk előállításának aránya. A kisebb tételekben, de nagyobb gyakorisággal történő szállítás új kihívásokat jelent a közlekedés számára.

Vasút

A közlekedési ágazatok közül továbbra is fontos szerepe van a vasútnak. Az elmúlt évek fontos fejleménye volt, hogy a MÁV Rt.-n belül létrejöttek a pályavasút és a vállalkozó-kereskedő vasút szervezetei, és ezek önelszámoló egységekké alakultak át. Az országos közforgalmú vasúti alaphálózat, azaz a pálya és tartozékai az állam kizárólagos tulajdonában maradnak. Az alaphálózat szinten tartásának költségeit a vállalkozó vasút fedezi a pályahasználati díj fizetésével. A fejlesztések az állam feladatkörébe tartoznak.

Közutak

A magyar közúthálózat összes hossza és területi sűrűsége megfelelő, és közel áll az EU átlagértékeihez. Lemaradás inkább a struktúra és a minőség területén érzékelhető. A közúthálózat legfőbb problémái: Budapest centrikus sugaras szerkezet, kis teherbírású utak, nem megfelelő út- és padkaszélesség, a nagyvárosokat elkerülő utak és hidak hiánya, az autópálya-rendszer viszonylagos fejletlensége.

Hajózás

Az összes szállítási mód közül a belvízi és a tengeri hajózás szerepe csökkent legnagyobb mértékben. Súlyos probléma a hajózható vízi utak kiépítetlensége, a Duna szárazföldi kapcsolatainak elégtelensége, azaz a kikötők hiánya.

A légi közlekedés szerepe még mesze nem éri el azt a mértéket, amely az áruszállításban megilletné. Kormányhatározat rendelkezik belföldi repülőterek polgári hasznosításáról, illetve közhasznú repülőtérré történő fejlesztéséről, ezek önkormányzati tulajdonba adásáról és finanszírozásáról. A rendezetlen tulajdonviszonyok erőteljesen gátolják a légi forgalom nyújtotta lehetőségek fokozott mértékű kiaknázását.

Tartalékgazdálkodás

Az árukezelés és raktározás makrogazdasági arányai jelentős mértékben átalakultak. A rendszerváltás előtt a beszerzési nehézségekből adódóan az összes készleten belül a piacgazdaságokban szokásosnál sokkal nagyobb volt a nyers- és alapanyagkészletek aránya. A rendszerváltás óta a készletek nagysága csökkenő tendenciát mutat. A készletek szerkezete átalakulóban van, csökken az alapanyagkészletek és nő a félkész termékkészletek aránya. A tartalékgazdálkodás magyarországi rendszere is hasonló a fejlett országok gyakorlatához. Az állam meghatározott készletek tartására kötelezi az illetékes gazdálkodókat. Az állami céltartalékok nagysága az elmúlt években erőteljesen csökkent.

Postai szolgáltatások

A makrologisztikai rendszerek fontos eleme még a postai szolgáltatás. A magyar postai hálózat sűrűsége nemzetközi összehasonlításban is megfelelő. A magyar postai törvény postai alapszolgáltatásként azt határozza meg, hogy a forgalomhoz igazodóan minden 600 lakosnál nagyobb településen postahivatalt, és 20 ezer lakosonként postahelyeket kell létesíteni. Jelenleg a levélküldemények és a 2 kg-nál kisebb tömegű csomagok lakásra kézbesítésének aránya jóval magasabb, mint az EU országok többségében. A magyar posta az EU országon belüli postákhoz hasonlóan önfinanszírozó, és a 90-es évek elejétől vállalkozó vállalatként nyereségesen működik. A postai szolgáltatások lebonyolítására hivatott hálózatrendszer korszerű logisztikai rendszernek is tekinthető, melynek szerepe fokozódhat például a csomagküldő kereskedelem jelentőségének előtérbe kerülésével.

A metalogisztikai rendszerek

A metalogisztikai rendszerek a makro- és a mikrologisztikai rendszerek szintjei között helyezkednek el, az ellátási (beszerzési) vagy az elosztási (értékesítési) láncban működő szervezetek (pl. termelő, kiskereskedelmi, nagykereskedelmi, közlekedési, illetve szállítmányozó vállalatok) logisztikai alrendszereinek együttműködéseként jönnek létre [22].

A metalogisztikai rendszer alapja a stratégiai szövetség. A vállalatok közötti versenyből adódó hátrányok gyakran arra késztetik a gazdaság szereplőit, hogy ne a szembenállás, hanem a konstruktív együttműködés politikáját folytassák a logisztikai tevékenységek tervezése és gyakorlati megvalósítása terén. A piacok globalizálódása, az új termékek kifejlesztésének korszerű gyártási eljárások kidolgozásának egyre nagyobb költségigénye mindinkább arra ösztönzi az egyes termelővállalatokat, hogy szorosabbra fűzzék vertikális és horizontális kapcsolataikat. Így alakulnak ki az úgynevezett stratégiai szövetségek. A stratégiai szövetségek létrejöttének legfőbb indítéka és mozgatórugója a logisztikai költségek csökkentése.

A metalogisztikai rendszerek tehát az ellátási/elosztási (beszerzési/értékesítési) láncban közreműködő vállalkozások (pl. termelő, nagy- és kiskereskedelmi, raktározási, közlekedési, illetve szállítmányozó vállalatok) logisztikai alrendszereinek együttműködéseként jönnek létre. Alapvető feladatuk a különböző mikro- (vállalati) logisztikai rendszerek közötti anyagáramlás és az ehhez kapcsolódó információáramlás lebonyolítása, amíg azonban a mikrologisztikai rendszerek egy-egy gazdaságilag, tulajdonjogilag önálló szervezet, vállalat anyag- (áru-) áramlásait bonyolítják, addig a metalogisztikai rendszerekben több egymástól jogilag és gazdaságilag független szervezet (vállalat) vesz részt az áruáramlás megvalósításában.

Különbség a metalogisztikai renndszerek között

A metalogisztikai rendszerek között attól függően tehető különbség, hogy milyen vállalatok kooperálnak a logisztikai feladatok megoldásában. Kooperáció jöhet létre például különböző fuvaroztató és fuvarozó vállalatok között egy közös áruelosztási rendszer megvalósítására. Logisztikai vállalatok kooperációjaként fogható fel például a különböző feladatokra specializálódott (pl. a csak belföldi és a csak külföldi áruszállítást végző) szállítmányozó cégek együttműködése is. Logisztikai vállalat és fuvaroztató vállalat közötti kooperáció jön létre például akkor, ha egy iparvállalat megbíz egy logisztikai vállalatot termékeinek kiszállításával.

Logisztikai központok

A nemzetközi kereskedelem gyors ütemű fejlődése olyan áruközvetítő rendszereket hívott életre, amelyek képesek a különböző szállítóeszközökkel továbbított áruk fogadására, kezelésére és átrakására. Az ún. logisztikai szolgáltató központok az árutovábbításhoz közvetlenül kapcsolódó funkcióikon kívül számos egyéb feladatot is ellátnak. Az árufuvarozást közvetlenül szolgáló feladatokon túlmenően különösen jelentős lehet a szolgáltató központok szerepe a termékút optimalizálásában. A korszerű szolgáltató központok ezért fejlett informatikai háttérrel rendelkeznek. A szállítás-irányítási (informati­kai és szervezési) feladatok megoldását jól kiépült számítógépes adatbázis segíti. A szállítás-irányítás feladata a fuvarigények és a rendelkezésre álló szállítási eszközpark összhangjának a megteremtése, a szállítóeszközök és a raktározási kapacitások kihasználásának javítása.

A logisztikai szolgáltató központok a feladataiktól, tevékenységi körüktől függően lehetnek [22]: ellátó-elosztó központok, áruforgalmi központok, áruforgalmi alközpontok, logisztikai szolgáltató központok.

Ellátó-elosztó központok

Az ellátó-elosztó központok fő feladata egy-egy nagyvállalat térben kiterjedt gyáregységeinek kiszolgálása, a megtermelt termékek térbeli elosztása. Az egyes ellátó-elosztó központok összekapcsolásával országos, nemzetközi ellátó-elosztó hálózatok alakíthatók ki.

Áruforgalmi központok

Az áruforgalmi központok a közlekedési alágazatok, a helyi, a regionális és a távolsági áruszállítás kapcsolódási helyei, melyek lehetővé teszik az egyszerű és a kombinált szállításhoz kapcsolódó rakodási, tárolási és kiegészítő (pl. adminisztratív, irányítási, szükség szerint vámkezelési) feladatok megoldását. A feladatok megoldásába a közlekedési alágazatok mellett más logisztikai szolgáltatók (pl. szállítmányozók) is bekapcsolódnak. Az áruforgalmi alközpontok egy-egy gazdasági körzeten belül a koncentrált áruforgalmi igények keletkezési helyeinek közelében (pl. városok vagy más sűrűn lakott települések, illetve ipari körzeti centrumban) létesülnek, elsősorban azzal a céllal, hogy a meglevő környezetbarát (vasúti, folyami) közlekedési kapcsolatok minél nagyobb távolságon kihasználhatóak legyenek, másrészt hogy az ügyfelekhez közeli telephelyekről tegyék lehetővé a kiszolgálást.

Áruforgalmi alközpontok

A városok szélén, kedvező közlekedési kapcsolatokkal rendelkező telephelyeken létesülő áruforgalmi alközpontok city-logisztikai központoknak is tekinthetők, amelyek a város áruellátó bázisát képezik, és lehetővé teszik a korszerű city-logisztikai koncepciók megvalósítását. Az áruforgalmi alközpontok tevékenysége általában csak a körzeti ellátáshoz-elosztáshoz kapcsolódó logisztikai alapszolgáltatások (pl. helyi szállítás, gyűjtő-terítőjáratok, járműrakodás, egységrakomány-képzés, illetve bontás, átmeneti tárolás) nyújtására korlátozódik.

Logisztikai szolgáltató központok

A logisztikai szolgáltató központok elsődlegesen a termelési, az ellátási-elosztási (értékesítési) folyamatokhoz kapcsolódó szolgáltató jellegű tevékenységet végeznek. A szállítási, rakodási, raktározási feladatok szervezése és megoldása mellett többek között szerelés előkészítést, csomagolást, osztályozást, vámkezelést, helyi és körzeti árugyűjtést és -elosztást végeznek, valamint egyéb (pl. banki, informatikai, humánpolitikai) szolgáltatásokat nyújtanak.

A logisztikai szolgáltató központok egyrészt az áruforgalmi központok továbbfejlesztésével alakíthatók ki a szolgáltatások körének bővítésével (intermodális logisztikai szolgáltató központok), másrészt az áruforgalmi alközpontokból is továbbfejleszthetők egy-egy régió jelentősebb ipari és/vagy kereskedelmi körzetének szolgáltatásokkal való ellátására (regionális logisztikai szolgáltató központok).

A jövő

A második évezred elején több jelentős multimodális logisztikai központ létesült és várhatóan létesül még hazánkban. Ezek egyik része a nemzetközi kereskedelmet szolgálja, ilyen például a záhonyi, valamint a soproni, illetve a szegedi logisztikai központ, másik része pedig a magyarországi belföldi szállítási feladatok megoldását segíti. Ennek érdekében készül a budapesti integrált logisztikai szolgáltató központ.