Környezetvédelem szabályzásának fő típusai:

• Közvetlen, vagy normatív szabályozás
• Közvetett, vagy gazdasági szabályozás
• Információn alapuló szabályozás

Közvetlen vagy normatív szabályozás

A közvetlen, általában jogszabályok útján történő szabályozás a legelterjedtebb szabályozási forma. Ez döntően adminisztratív jellegű, korlátozásokon, tilalmakon alapul, ezáltal segíti a környezetre káros tevékenységek megakadályozását, illetve korlátozását. A normákon alapuló hatósági szabályozásnak többféle változata terjedt el:

• Nyílt tiltás – Gyakorlatilag tisztán hatósági szabályozóeszköz, amely a norma szintje feletti szennyezést jogtalannak tekinti, és a termelő személyt vagy szervezetet tevékenységének megszüntetésére kötelezi;
• Engedélyeztetési eljárás – A hatósági szabályozás másik formája, amikor az új vállalatok létesítésekor a kivitelezési terveket, az alkalmazni kívánt technológiákat, engedélyeztetni kell a megfelelő szakhatósággal;
• Normák állítása – A közvetlen szabályozás leggyakrabban használt eszköze, amely a szennyező anyagok kibocsátását emissziós vagy immissziós normákkal (határértékekkel) szabályozza.

Közvetett vagy gazdasági szabályozás

A gazdasági szabályozás közvetlen utasítás helyett a gazdasági érdekeltség alapján törekszik a gazdasági élet szereplőit a megfelelő környezeti magatartás irányába terelni. Ez a szabályozás ösztönzőbb és rugalmasabb, mint a jogi előírás és szankcionálás. A közvetett szabályozásnak éppen ezért megvannak a specifikumai, melyek alapján az alkalmazási területek is jól meghatározottak. A gazdasági szabályozás leggyakrabban alkalmazott formái:

• Adó vagy díj (vagy más hasonló közteher) – Jelenleg a világon legszélesebb körben és leggyakrabban használatos környezetvédelmi gazdasági szabályozóeszköz a díjak rendszere. Az egyes díjfajták alapvetően, a díj kivetésének módjában, a díj beszedés formájában, illetve a díjból befolyó pénzeszközök felhasználásában különböznek egymástól.
• Támogatás (szubvenció) – A szennyező azért részesülhet pénzügyi támogatásban, hogy szennyezés csökkentő intézkedéseket hajtson végre. Ez pozitív ösztönzést jelent a környezetkímélő vállalati magatartás előmozdítására.
• Letét visszafizetési rendszer – Sajátos szabályozóeszköz, amely csak részlegesen sorolható a támogatások kategóriájába. A letét-visszafizetési rendszer minden más szabályozóeszköznél alkalmasabb módszer a környezeti problémák kezelésére azokban az esetekben, amikor környezetszennyezést okozó források száma nagy, ezek mobilak, illetve a szennyezés eredete egyértelműen nem mutatható ki.
• Piacteremtés – A módszer alapját az emmissziós normák alkotják, előírva a megengedhető legnagyobb szennyezettségi szintet. Annak érdekében, hogy az emmissziós normákat teljesíteni tudják, megállapítják a szennyezőkre vonatkozó emissziós normákat is. A továbbiakban a szennyezés kibocsátás befolyásolásához az állam a „szennyezési jogok értékesítését” használja fel. Több változata alakult ki.

Információn alapuló szabályozás

Az információn alapuló szabályozási mód gyakorlatilag az előző kettő házasítása – kiegészítése bizonyos oktatási, nevelési célzatú szabályozó eszközökkel – majd újrastrukturálása:

1. Információnyújtáson alapuló stratégiák (pótolják az információ hiányát)

• Kitüntetések, elismerések,
• Társadalmi tájékoztatás, nevelés,
• Életciklus elemzés,
• Környezeti jelentés/KIR audit,
• Termékcímkézés,
• Kibocsátási és terjedési listák,
• Tárgyalások, megállapodások

2. Ösztönzésen alapuló stratégiák (megváltoztatják a gazdasági környezetet)

• Szükséglet oldali menedzsment,
• Felelősségi reformok,
• Támogatások megszüntetése,
• Értékhelyettesítő engedélyek,
• Környezet-igénybevételi díjak,

3. Direkt beavatkozáson alapuló stratégiák (kikényszerítik a megfelelő magatartást)

• Kereskedelmi korlátozások,
• Környezetminőségi normák,
• Engedélyek,
• Tiltások