Élelmiszerbiztonsági rendszerek
Az Európai Unió élelmiszertörvénye a 178/2002 EEC rendelet egyértelművé teszi, hogy az élelmiszerjogi szabályozást egységesíteni kell az Unió területén.
Az egységes szabályozásnak biztosítania kell, hogy az élelmiszerek ne legyenek ártalmasak, sőt támogatniuk kell az egészséget; biztonságosnak és teljes értékűen egészségesnek kell lenniük.
A biztonságos élelmiszerek előállításának felelőssége mind a termékbiztonsági, mind az élelmiszerbiztonsági szabályozás alapján az előállítót terheli. Ezt a biztonságot viszont meg kell őrizni a fogyasztó asztaláig.
A termelő, gyártó és értékesítő szervezetek méretének növekedésével új helyzet alakult ki az élelmiszerbiztonság terén. A hatalmas méretek miatt egy kedvezőtlen esemény esetén lényegesen nagyobb az érintettek száma, az emberi és gazdasági következmények súlyossága. Érthető, hogy (különösen a fogyasztóval közelebbi kapcsolatban álló) nagyobb szervezetek biztonságra, a kockázatok minimalizálására törekednek. A kereskedelmi láncok emiatt fokozottan érdekeltek az élelmiszer biztonságát veszélyeztető események elkerülésében, mindezért a szokásos élelmiszer-jogszabályi kötelezettségeken túli követelményekkel szembesítik a beszállítókat.
Így egyes kereskedelmi láncok csoportjai különböző követelményrendszereket dolgoztak ki, amely követelményeket érvényesítik a beszállítóikkal szemben.
A HACCP veszélyelemzési technikával kritkus szabályozási pontokat (CCP) határoz meg, és ezekhez a pontokhoz adekvát szabályozási eljárásokat rendel, amely eljárások biztosítják, hogy a folyamatok a CCP-ken a mindenkori hatósági előírások keretei között maradjanak.
A HACCP így tulajdonképpen a hatósági előírások betartásának rendszer kereteit adja meg, megkönnyítve azok betartását és dokumentálását.
A kereskedelmi láncok követelményei tartalmazzák a HACCP-t, de számos többlet követelményt határoznak meg. Ma már a különböző kereskedőlánc csoportok egymás rendszereit elfogadják.
