Bár a fenntartható fejlődéssel, a fenntarthatósággal kapcsolatos elméletek, álláspontok sok esetben ellentmondásosak, az emberi — gazdasági, környezet-átalakító, szennyezőanyag kibocsátó, stb.–tevékenységek elértek (vagy már túl is haladtak) egy olyan határt, amely az ökoszisztémák korábbi egyensúlyát veszélyeztetik.

A problémák és jelenségek a korábbi időszakokhoz képest nem lokálisan, hanem globálisan jelentkeznek, melyek kimenetelét illetően csupán jóslatokba bocsátkozhatunk.

Ha Földünk történetét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 500 millió év alatt — az emberiséghez hasonlóan — számtalan faj ért el gyors fejlődés és terjeszkedés során hatalmas egyedszámot (nyilván az adott faj számára igen súlyos „globális problémákat” eredményezve), majd pusztult el szinte nyomtalanul. Például 255 millió évvel ezelőtt a Karbon-korszak végén az akkor létező élőlények 90 %-a kipusztult, átadva a helyet a következő fajoknak.

Könnyen elképzelhető, hogy az emberiségre is hasonló jövő vár, hiszen szinte mindegyik vizsgált tényező a népesség számának növekedésétől kezdődően a rendelkezésre álló erőforrások feléléséig mind ebbe az irányba hat.

A káros folyamatok lassításának kényszere.

Ebben az esetben az emberiség egyetlen lehetősége a folyamatok lassítása, párhuzamosan alternatív megoldások keresésével, valamiféle nemzetközi összefogással, fogyasztás korlátozással, amely lokális és globális szinten is az erős fenntarthatóság-ra törekvés felé mozdíthatják el a jelenlegi nem túl kedvező trendeket.